Nem régen közvetítette az egyik izraeli
televíziós csatorna azt a beszélgetést, amiben a még életben levő zsidó
partizánok mondták el a II. világháború utáni Németországban a német
katonák és a polgári lakosság elleni bűntetteiket és mesélték el egy
kötetlen hangú beszélgetés keretében a sikeres és sikertelen gyilkos
terveket.
"Bosszúállók" - könyvborító beszédes arcokkal
Avengers
Magukat a történelmi igazságnak megfelelően
Avengers-nek (Bosszúállóknak) nevező csoport tagjai angol és amerikai
katonai egyenruhákba öltözve csöngettek be a volt német tisztek
lakásaiba, rángatták ki őket az ágyból és mindenféle időpocsékoló
bírósági herce-hurca nélkül ölték halomra a vélt vagy valós bűnöket
elkövetett embereket.
"Én akkor sem tekintettem, és ma sem tekintem
magam gyilkosnak" - nézett bele a kamerákba Simcha Rotem, a zsidó
halálkommandó egyik volt vezetője. A Szimon Ratajzer néven Varsóban
született 84 éves Rotem elmesélte, hogy Nava Abba Kovner nevű, a háború
alatt Kelet-Lengyelországban harcoló zsidó partizán barátjával hogyan
akarták megmérgezni az amerikaiak által felállított hadifogoly
táborokban összegyűjtött 28,000 volt német katonatisztet. "Mindet meg
akartam ölni, de sajnos ez az akciónk nem sikerült" - nyilatkozta Rotem.
"A következő tervünk már nagyobb sikerrel járt" -
vette át a szót a litván származású Joseph Harmatz, a stúdióban Rotem
mellett ülő másik Bosszúálló. Harmatz pékként dolgozott az amerikai
hadsereg által őrzött német hadifogoly táborban. A volt sütőmester
állítása szerint a Franciaországban működő zsidó ellenállási mozgalom
gumitartályokban arzént küldött neki. A Párizsból érkezett halálos
mérget Harmatz három ezer darab kenyérhez elegendő tésztába keverte
bele, amiből 2,280 német hadifogoly evett. Az esetről a korabeli
tudósítások is beszámoltak, miszerint több mint kétszáz embert kórházba
kellett szállítani, de halálesetekről akkoriban nem szóltak a hírek.
"Nekünk (a háború alatt) el kellett menekülnünk és (a szenvedéseinkért)
egyszerűen csak bosszút akartunk állni" - magyarázta széles
mozdulatokkal a nézőknek Joseph Harmatz.
A német hadifoglyoknak adott arzénnal kevert
kenyérről szóló történet hitelességét Aaron Breitbart, az egész világra
kiterjedő nácivadász akcióiról elhíresült Simon Wiesenthal Központ
vezető munkatársa nem csak hogy megerősítette, de helyénvalónak is
tartotta: "Igen, a mérgezett kenyér terve elfogadható volt.... ez nem
egy olyan történet, amit valaki a kisujjából szopott ki, hanem ez egy
igaz és megvalósított terv volt, csak a végeredményt (hogy hányan haltak
meg) nem tudjuk" - mondta Breitbart.
Michael Bar-Zohar, a Bulgáriában született,
Izraelben élő zsidó író egyik könyvében is foglalkozik a Bosszúállókkal.
A "The Avengers" című, Izraelben nagy sikert aratott könyvében
Bar-Zohar részletesen feldolgozza a Bosszúállók Izrael állam
megalakulása előtti európai történetét. A könyv egyik fejezete beszámol
arról a tervről, hogy a zsidó partizánok a háború után hogyan akarták
megmérgezni öt porig bombázott, romjaiban még füstölgő német nagyváros
csodával határos módon megmaradt ivóvíz készletét. Ennek a tervnek a
létezését Simcha Rotem is megerősítette a beszélgetés során, hozzátéve,
hogy "ebből azért nem lett semmi, mert attól féltünk, hogy ártatlan
emberek sokasága (a győztes angol-amerikai katonák) is könnyen áldozattá
váltak volna."
Végül nem csak az emberek tömeges halálát okozó
ivóvíz mérgezési terveket, de több más, például Dachauban és Nürnbergben
tervezett, de végre nem hajtott gyilkos akciót a háború után
megalakult és később a független zsidó állam 1948 májusi kikiáltását
követő első vezetését alkotó zsidó tanács tagjai nem tartották
megvalósíthatónak - olvasható Bar-Zohar 1967-ben megjelent, Németország
1945-1946-os történelmének egy keveset emlegetett, szomorú pillanatát
megvilágító könyvében.
Zsidó tömeggyilkosok
Közvetlenül a II. világháború után
Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban
több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze.
Sztálin írásos parancsára a haláltáborok vezetőit szándékosan az addig
üldözött zsidók közül válogatták, akik éheztetéssel, kínzásokkal és
szadista kegyetlenkedésekkel 80 ezer német származású civilnek,
többségében nőknek és gyerekeknek az életét oltották ki.
Sztálin marsall, a Szovjetunió kommunista
pártjának főtitkára és a Vörös Hadsereg főparancsnoka 1945 novemberében a
Közép- és Kelet- Európát megszálló szovjet csapatok egyik első és
legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy népnevelési és
nácitlanítási célból gyűjtsék össze és deportálják Németországba a
megszállt területeken élő német származású polgári lakosságot.
A háborút Moszkvában átvészelt, és a szovjet
fővárosból hazaküldött lengyel kommunisták Varsóban is nekiláttak a
parancs végrehajtásának. Haladéktalanul felállították az Állambiztonsági
Hivatalt (Office of State Security) aminek az élére - Sztálin külön
utasítására - a zsidó származású Jacob Bermant nevezték ki. Berman a
hivatalhoz tartozó alosztályok, börtönök és koncentrációs táborok élére
olyan zsidókat állított, akiknek rokonait a nácik elpusztították, és a
szovjetek biztosak lehettek abban, hogy megvan bennük a feladat
végrehajtásához szükséges bosszúállási vágy.
Jacob Berman
A szovjetek által megkövetelt, és teljes mértékben
támogatott bosszúhadjárat azonnal beindult: a Jacob Berman vezette ÁBH
emberei a Lambinowice (német neve Lambsdorf) melletti átnevelő
táborból fiatal német nőket és lányokat mezítláb hajtottak ki a városka
határában levő szántóföldre, ahol korábban több mint 500, a háború
alatt kivégzett lengyelt temettek el. A nőket arra kényszerítették,
hogy a mész nélkül sebtében elhantolt holttesteket kiássák, melléjük
feküdjenek, csókolgassák és közösüljenek a már régen oszlásnak indult
hullákkal. A táborba visszahurcolt lányok és asszonyok közül
hatvannégyen meghaltak a pár nap múlva kitört tífuszjárványban.
Lambinowice-i koncentrációs tábor
Jacob Berman a Swietochlowice nevű felső-sziléziai
kisváros (német neve Schwientochlowitz) mellett létrehozott kommunista
koncentrációs tábor parancsnokának Shlomo Morelt, egy 26 éves zsidó
partizánt nevezett ki. Morel szüleit és rokonait a németek Auschwitzban
megölték, csak ő és az egyik unokaöccse élte túl a német koncentrációs
táborokat.
A swietochlowice-i táborba az első, német
származású polgári személyekkel teli vasúti vagonok érkezése után este
10 óra körül Solomon Morel besétált az egyik barakkba és pálcájával a
csizmás lábát verve közölte a rabokkal: "Engem Morelnek hívnak és zsidó
vagyok. Az egész családomat kiirtottátok Auschwitzban. Ott megesküdtem,
ha élve kikerülök, mindent visszaadok nektek.... a mai naptól
kezdődően megfizettek azért, amit csináltatok".
A lambsdorfi történet és a fenti idézet egy zsidó
származású amerikai történész professzor több európai országban végzett
hétévi kutatómunkájával és kétszáz túlélő szóban és írásban tett
vallomásának felhasználásával készült könyvéből való. A már elhunyt John
Sack sok nehézség után 1993-ban tudta megjelentetni a Szemet szemért:
elhallgatott történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben
elkövetett bosszúhadjáratról című könyvét.
A könyv Wrath of Solomon (Solomon bosszúja) nevű
fejezete hosszan részletezi a túlélők visszaemlékezéseit Shlomo Morel
kegyetlenkedéseire. (Angolul
ITT elolvasható)
"Az őrök kisméretű kutyaházakba kényszerítettek a
nőket és a gyerekeket és megparancsolták nekik, hogy ugassanak, és aki
nem ugatott elég hangosan, vagy engedély nélkül abbahagyta, azt ott
helyben eszméletlenre vagy agyonverték.... megparancsolták az
embereknek, hogy a földön hason fekvő társaiknak a gerincére
ugorjanak.... az egymás elleni bokszmeccseken addig kellett két németnek
egymás véres orrát verni, amíg az őrök megunták, és az is előfordult,
hogy a sok ütéstől az egyik fogolynak kiesett az üvegszeme.....
rendszeresen a többi női fogoly szeme láttára tucatjával erőszakolták
meg a német nőket, a zsidó őrök előtte hosszú sorba állva vártak a
sorukra..... egy 14 éves fiúnak a szőke haját benzinnel leöntötték és
meggyújtották, a fiú életben maradt, de megőrült a fájdalomtól, és utána
az egész életét egy zárt intézetben élte le.... az őrök arra
idomították a kutyákat, hogy a kikötözött öregembereknek és kisfiúknak
rohanva széttépjék a nemi szervüket."
Ezeken az eseményeken Shlomo Morel személyesen
vett részt, és vezette a tábor foglyainak kínzását. Az irányítása alatt
állt koncentrációs tábor lakóinak több mint 80 százaléka nem élte túl a
szadista embertelenségeket.
Shlomo Morel
A II. világháború után a zsidó nép kárpótlásáról
folyó, és soha véget nem érő tárgyalások során a nyugatnémet kormány
készítetett egy felmérést az 1945 májusi kapituláció után a német
polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokról. A kormány elé
terjesztett, és sokáig titokban tartott dokumentum szerint a német nép
kollektív megbüntetése nevében a szovjet megszállás alá került
országokban 200-250 ezer német származású polgári személyt hurcoltak
koncentrációs táborokba, ahol mintegy 70-80 ezer ártatlan polgári lakos
pusztult el.
Európában az 1940-es évek közepétől zajlott le az
emberiség történelmének legnagyobb etnikai tisztogatása:
Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszlávia
területéről tizenhat millió német származású polgári lakost telepítettek
ki. (A forrás nem említi Magyarországot) Lengyelországból főleg a
sziléziai területekről ötmillió embernek kellett távozni úgy, hogy a
fejenként egy bőrönd bepakolására sok helyen még öt percet sem hagytak.
Shlomo Morel a háború után a kommunisták vezette
Lengyel Népköztársaságban maradt, ahonnan 1994-ben a biztos menedéket
nyújtó Izraelbe távozott. A zsidó tömeggyilkos az ágyban párnák között
bekövetkezett haláláig jó anyagi körülmények között álnéven élt
Tel-Avivban, a Simon Wiesenthal Center zsidó fejvadászai soha nem
keresték, a nyugdíját a zsidó államtól kapta, és a Moszad (az egyik
izraeli titkosszolgálat) 24 órás védelme alatt állt. Lelke sok ember
átkától kísérve 2007 február 17.-én szállt le a pokolba.
1998 decemberében a katowicei állami ügyészség
nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és kérte Izraelt, hogy
1600 rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki
Lengyelországnak. Az izraeli hatóságok elévülésre hivatkozva megtagadták
a kérést. Az Interpol értesítette a zsidó állam kormányát, hogy ha
Morel kilép Izrael állam területéről, akkor a lengyel kérésre elrendelt
nemzetközi elfogatóparancs értelmében letartóztatják és átadják a
varsói kormánynak.
Eva Kok, a katowicei ügyészség vezetője újabb
tanúvallomásokat és bizonyítékokat csatolt a meglévő Shlomo Morel
kiadatását követelő iratokhoz. Most már a gyilkosságok mellett a
nemzetközileg elfogadott törvények értelmében elévülhetetlen (Izrael is
aláírta és életbe léptette) "emberiség elleni bűntettekkel" is
kiegészítette a kiadatási kérelmét, amit a lengyel külügyminisztérium
diplomáciai úton ismét eljutatott Izraelbe. Az izraeli hatóságok és az
izraeli igazságügyi minisztérium még 2005 júliusában is elutasította a
szadista gyilkos Morel kiadatását követelő sorozatos lengyel kérelmeket.
"Morel már a háború utáni békeidőben elkövetett
bűncselekményeit nem engedhetjük a szőnyeg alá söpörni..... az izraeliek
nagyon erélyesek és célratörőek a hasonló bűnök elkövetőivel szemben,
és ha tetszik ha nem, el kell fogadniuk azt, hogy más nemzetek is ilyen
módon akarnak érvényt szerezni a nemzetközi és országuk törvényeinek" -
nyilatkozta Kok az angol lapoknak.
Kettős mérce
Dr. Lubomyr Luciuk, a legnagyobb kanadai ukrán
polgárjogi szövetség elnöke szónoki kérdést tett fel a Morel-ügyről
véleményét kérdező ukrán nyelvű kanadai újság riporterének:
"Az egész világ tudja, hogy a nácik hatmillió (?)
zsidót szörnyű módon semmisítettek meg, tehát itt nem arról van szó,
hogy egyenlőségjelet tegyünk hatmillió zsidó és nyolcvanezer német
emberi élet közé.... inkább arról az elfogadhatatlan kettős mércéről
kell beszélnünk, hogy a nácivadász Simon Wiesenthal Központ, a B'Nai
Brith, a Zsidó Világkongresszus és a többi zsidó érdekvédő szervezet
remekül együtt tud működni a náci bűnöket elkövetők kézre kerítésében,
de most Shlomo Morel ügyében nem szólnak és nem tesznek semmit.... és ha
ők nem is, de a zsidó állam egyszerű és becsületes polgárai hogyan
tudnak elszámolni a saját lelkiismeretük előtt ezzel az elképesztő
kétszínűséggel?"
Források: The Telegraph, The
Toronto Star, Allied War Crimes, Ukrainian Archive, The Ukrainian
Weekly, Ukrainian Canadian Civil Liberties Association, John Sack: An
Eye for An Eye: The Untold Story of Jewish Revenge Against Germans in
1945.
vedero.hu
Kommentáld!