Jönnek. Nem sokára itt lesznek. Egyre
kevesebb az akadály előttük. Csak a pillanatra várnak, s akkor lecsapnak
az ocsmány karmaikkal. Rajokban röppenek fel majd a karvalyok, hogy
birtokba vegyék azt, ami nem az övék. A Kárpát-medencét. A hazai
karvalyvédő egyesületek a Parlamentben pedig mindent megtesznek, hogy
kedvenc madárfajuk ideköltözhessen.
Ketyeg az óra. Minden előkészítve.
Lisszaboni szerződés, Európa Csendőrség, izraeli EU-tagság, narancsos
rendőrállam. Sima repülésnek ígérkezik.
A karvaly természetes ellensége a
Kárpát-medencében a turul. Egyedül ez az ősi, büszke ragadozó madár
képes szembeszállni a betolakodó madárfajokkal. Nemességével és harcos
természetével nem egyszer megvédte már az életterét. Ő az egyetlen
akadály, és a karvaly ezt tudja nagyon jól. A hazai karvalyvédő
szervezetek is tudják, ezért neki álltak gyors ütemben ritkítani ezt a
fajt, ami mára teljesen a kihalás szélére került. Egy problémával
kevesebb a karvalynak.
A turul pusztul, helyette szaporodik a
strucc. A strucc nem szeret a karvalyról tudomást venni, inkább a
homokba dugja a fejét. Ott kényelmes. Ott álmodozhat kényelmes életről,
új bútorokról, karrierről, békés nyugdíjas időkről. Csak a karvalyról ne
kelljen tudomást venni. Attól meg végképp tartózkodik, hogy turullá
váljon. Az áldozatokkal jár, azt pedig nem szereti a strucc. A homok
viszont meleg és kényelmes. A karvaly pedig örül. A strucc nem ellenfél
neki. Lehet költözködni.
Szóval jönnek. Nem sokára itt lesznek...
M. Gábor
Kommentáld!