Miért szállt el újra a forint, miért esnek a magyar részvények?

A Moody’s leminősítette Magyarországot, s nem ajánlja befektetésre a magyar államkötvényeket, „bóvli” kategóriába került. Ennek hatására sokan kiszállnak a magyar eszközökből – állampapírokból, részvényekből.

Miért olyan fontos a Moody’s véleménye?

A Moody’s a 3 nagy hitelminősítő egyike, a véleményének piacbefolyásoló hatása van.

Nem a Moody’s azon cégek egyike, amelyik helytelen értékeléseinek döntő szerepe volt a globális pénzügyi válság kirobbantásában?

De! Igen érdekes például a Moody’s igazgatótanácsának címzett prezentáció, ami a Fehér Ház bizottsági vizsgálata nyomán került nyilvánosságra, s többek közt arról a dilemmáról szól, hogy egyrészt fönn kellene tartani a piaci részesedést, másrészt meg kellene őrizni a minősítés színvonalát, vagy – teszi hozzá zárójelben a javaslat – legalább el kellene kerülni a nagyobb, látványos hibákat. Ettől függetlenül a 3 nagy hitelminősítő – s ebbe beletartozik a Moody’s – véleménye sajnos nagyon is számít a pénzügyi piacokon.

Mi történhet rövid távon a forint árfolyamával?

Lényegében bármi, rövid távon a hangulat a meghatározó. Ha eluralkodik a pánik, a forint tovább gyengülhet, ha megnyugszik a piac, a forint is újra erősödhet.

S mi lehet velünk néhány hónap távlatában?

Attól függ, hogy az S&P vagy a Fitch is leminősíti-e Magyarországot a „bóvli” kategóriájába. Az S&P-ről tudjuk, hogy kivárja a Magyarország-IMF tárgyalások végkifejletét.  A Fitchnél negatív kilátású a magyar osztályzat, ami aggodalomra adhat okot.

Nem mindegy, hányan minősítenek le bennünket?

Nem.  Akadnak olyan befektetési alapok, amelyeknek a befektetési szabályzata rögzíti, hogy el kell adniuk azokat az eszközöket, amelyeket már két nagy hitelminősítő cég nem javasol befektetésre. Ezért egy további leminősítésnek újabb jelentős hatása lehet. Persze megnyugtatásul az is elmondható, hogy a Barclays Capital elemzőcég szerint a magyar állampapírok döntően olyan alapoknál vannak, amelyeknél nincs effajta szabályozás.  Azért erre a véleményre azért nem érdemes egy komplett gazdaságpolitikát építeni.

Mi lehet a leminősítések konkrét hatása?

Növekszik az országkockázat, ami praktikusan azt jelenti, hogy a hazai bankok drágábban jutnak forrásokhoz, amit áthárítanak majd az adósaikra.  Növekednek tehát a terhei lakosságnak, a vállalatoknak, az államadósság dráguló finanszírozása miatt az államnak (minthogy az állam mi vagyunk, végső soron megint a lakosságnak).  Ez magával vonja a forinteszközök népszerűtlenné válását, a forint gyengülését, aminek nyilvánvalóan a jegybank a kamat megemelésével igyekszik gátat szabni.  Egy ilyen helyzetben növekedésről álmodni sem lehet, a munkanélküliség nő, s ezzel, illetve a kényszerű megszorításokkal együtt a szociális és politikai feszültségek is.

El lehet kerülni még a fentebb vázolt negatív hatásokat?

Teljesen aligha, hiszen egy leminősítés már megtörtént. A kormányra most óriási nyomás került, hogy állapodjon meg az IMF-fel, s nemigen látszik ebben a pillanatban más forgatókönyv, amellyel el lehetne kerülni az országkockázat nagy mértékű, tartós megemelkedését. A megállapodás ugyanis „pénzügyi védőhálót” jelentene – nem lenne kiszolgáltatva az ország a piac hangulatának – amit paradox módon a piac is kedvezően értékelne, így a forint sem lenne kitéve akkora nyomásnak, mint most.

Miért minősített le a Moody’s bennünket?

A vállalat Magyarország várható gyenge növekedésre, a magas államadósságra, s a külföldi  befektetőktől való erőteljes függésre hivatkozott, s hogy az ország sebezhető a külső sokkoktól.

Ezek valós okok, vagy a kormánynak van igaza, s nincs semmi alapja a leminősítésnek?

Az okok valósak ugyan, de zömükben régóta ismertek, a leminősítés időzítése valóban fura. Olyan új információ nem jelent meg, amely ezt indokolta volna.  Az S&P kiváró magatartása tekinthető jelen esetben a legésszerűbbnek.

Igaza van a kormánynak abban, hogy a hitelminősítő lépése a Magyarország elleni pénzügyi támadások része?

A sajátos időzítés miatt joggal merülhet föl a gyanú, hogy a lépésnek köze lehet legalábbis ahhoz, hogy a kormány a pénzügyi szabadságharcot hirdetett, s durván belegyalogol a nemzetközi bankok érdekeibe.  A kormány újabban ugyan hangsúlyozta: tárgyalni akar a bankokkal, s nem hoz újabb, egyoldalú intézkedéseket, amíg nem jut velük megállapodásra. Ezt az ígéretét azonban megszegte.

Másik oldalról viszont az is elmondható: ha Magyarország pénzügyi helyzetével, s gazdaságpolitikájával minden rendben lenne, akkor aligha talált volna fogást rajtunk a Moody’s, s a nemzetközi sajtóban sem lenne talán téma hazánk pénzügyi sérülékenysége.