Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Elöljáróban annyit, hogy 45 éves vagyok, két gyermekem van, 22 éve boldog házasságban élek, dolgozom (még) és majdnem kihagytam, 2007. október 21-e óta a Magyar Gárda tagja vagyok szívvel, lélekkel. Ha még
mindig a kezében tartja, és nem dobta a kukába (méla undorral) akkor
folytatom. Ha eldobta, akkor is, legfeljebb magamnak, esetleg mások
elolvassák majd.

Néhány dolgot nem értek. Önök nemzeti kormányzatnak tartják magukat, nemzeti kormányzást ígértek. Valahogy nem érezzük. Tudja olyan ez, mint a málna ízű szörp és a málnaszörp. Mind a kettőnek málna íze van, de csak
az egyik igazi. A másik csak úgy néz ki, valami furcsa, idegen, más.

Természetesen Ön most azt gondolja, hogy én majd most a Magyar Gárda, Magyar Nemzeti Gárda mellett fogok agitálni és győzködöm majd Önt. Nem, ezt nem teszem, hiszen Vona Gábor és a Jobbik frakció ezt Önnel több
óráig megtette, és mégis a sajtótájékoztatón úgy nézett ki a dolog, hogy
süketek párbeszéde zajlott. Tehát valószínűleg vagy ők tették rosszul a
dolgukat (ezt mondjuk, nem hiszem), vagy Ön nem figyelt eléggé (talán
nem is érdekelte) mindenesetre biztos, hogy én sem tudnám szebben,
jobban elmondani a valóságot.

Az Ön sajtótájékoztatója után csak néhány dolgot nem értek és néhány miértre keresem a választ.

Most, hogy sikerült a kétharmad, Önöknek tényleg az a legnagyobb gondjuk, hogy egy egyébként teljesen jogszerűen működő (ahogyan ezt Ön a sajtótájékoztatón is elismerte) 2-3 ezer fős szervezetet – mely a
múltban sokat, igen sokat szenvedett, a törvényeket mindig betartotta
(lásd. másodfokú ítélet indoklása), senkit soha nem bántott, céljait
tekintve a Nemzet és a Haza felemelésén munkálkodott –, pénzt és rendőri
erőt nem kímélve tűzzel, vassal, könnygázzal szétverjenek. Csak
pusztán, mert valakiknek nem tetszik.

Nem tetszenek az Árpád-sávok, nem tetszik a Szent Korona, nem tetszik az oroszlán, nem tetszik Rákóczi jelmondata, nem tetszik a Nemzet, Haza, Család, nem tetszik az eskü (fogadalom), nem tetszik a magyar
népviselet, nem tetszik az alakzat, nem tetszik, hogy magyarok
összefognak egymásért, és az országért, nem tetszik az igazság. Tehát
egy nemzeti kormánynak ez lenne a dolga? Igen, voltak kormányok
melyeknek első dolguk volt szétverni mindent, ami magyar és nemzeti, de
ezek legalább nem mondták magukat nemzeti kormánynak. Önök azonban igen.
Furcsa.

Ön folyamatosan az állami erőszak monopólium kiköveteléséről beszél. Igazából nem értem, hogy ezt miért varrja a nyakunkba folyamatosan (talán önszuggeszció?)? Csak nem azért, mert felhívtuk a közvélemény és a
rendőrség figyelmét néhány természetesen „nem létező” dologra? Vagy
talán a Csendőrség? Mely akkor alakult mikor a hivatásos rendőrség rá se
bagózott bizonyos kisebbség dolgaira és ezek gyakorlatilag azt
csináltak, amit akartak (Tatárszentgyörgy, Pátka, Fadd…
Sajóbábony…stb.). Lehet, hogy még mindig? Senki nem akar rendőrséget
játszani, viszont akarjuk és követeljük, hogy a rendőrség határozottan
és erélyesen lépjen fel mindenféle bűnözés ellen (legalább fele olyan
erélyesen, mint ellenünk szokott).

Természetesen megértjük, hogy az alakzatban állás, a magyar népviselet (fekete mellény, fehér ing, fekete nadrág) hordása, eskü a Szent Korona előtt, az árvízi segítségnyújtás, a véradás stb. olyan
mérvű és súlyú bűncselekmények melyek súlyosan sértik egy demokráciában a
törvényességet, és az ott élők szabadságjogait, de sajnos mi már csak
ilyen megrögzött bűnözők vagyunk, a „demokrácia szégyene” ahogy Ön volt
szíves jellemezni minket. Természetesen belátjuk, hogy tíz vármegye
összes perzekutorának ezért minket kell hajszolnia egy csendes hétvégén,
míg az olyan enyhe és súlytalan cselekmények, mint a betörés, lopás,
garázdaság, emberölés nyugodtan várhat, mert hát ez az elsőrendű
feladat. Furcsa.

Apropó demokrácia. Tehát az én gárdista létem alapjában sérti a demokráciát? Miért? Mert kirekesztő, rasszista, fasiszta, neonáci, stb. vagyok? Miért? Mitől? Az én gyülekezésem sérti mások szabadságát? Miért?
Tettem én, vagy mondtam én olyat, ami nem volt igaz, vagy törvényes?
Mit? Mikor? Hol? És még sok-sok miért, ami higgye el nem csak az én
fejemben fogalmazódik meg.

Ön azt mondja félkatonai szervezet. Mitől? Az egyenruhától? Millió más szervezet hord egyen- vagy formaruhát. Alakzatban állástól? Hallottam, hogy az iskolákban évnyitók, egyéb ünnepek, alkalmával sok
ezer kis- és nagydiák áll alakzatban, – fehér ingben, fekete nadrágban,
ami nagyon hasonló egy feloszlatott társadalmi szervezetéhez. Nem kéne a
rendőrségnek az ilyen gyanús helyeken is szétnézni a demokráciát
védendő? – sőt egyesek még a magyar Himnusznál, Szózatnál is vigyázzba
vágják magukat. Szörnyűség! Vezényszavak? Együttmozgás?

Képzelje el a homoszexuális és leszbikus felvonulásokon is vezényszavak hangzanak el, hogy mikor és merre riszáljanak és mozduljanak. Esetleg a vezetők katonai beosztásokhoz hasonló
megnevezései? Székelyföldi ismerőseim juhokat tartanak. A vezérkos neve
Százados, a juhászkutya neve Ezredes, nélküle szétzüllene a nyáj. A
juhász is így szólítja, őket, amikor az Ezredest valami utasítással a
Századoshoz küldi. Ez egy kicsi képzavar, de valószínűleg meg sem fordul
az agyában, hogy egy félkatonai szervezetet terelget, aminek ő a
Tábornoka.

Megvan! Hit, Erő, Akarat, Fegyelem. Igen, valóban talán ezek emlékeztetnek legjobban egy katonai szervezetre. Igen, belátom, Önnek igaza van, ilyen tulajdonságai csak fegyveres katonai szervezeteknek
lehetnek. Ha másoknak is van, az veszélyes a demokráciára nézve sőt,
szégyen. Mi is ez a veszély a gyakorlatban? Elmondok egy kis történetet,
hátha így még nem hallotta.

Nem is olyan régen történt, hogy egy kis falu közösségét terrorizálta – gyakorlatilag végig akarták pofozni a falut, mert helyet adtak egy Jobbikos fórumnak – az amúgy békés, dolgos és törvénytisztelő kisebbség.
A lakosság bejelentésére a helyi rendőrség szokás szerint a füle botját
sem mozdította. Ezért a lakosok teljesen demokrácia- és
alkotmányellenesen a Magyar Gárda segítségét kérték. Mivel a Magyar
Gárdát köti az esküje ezért még vasárnap délután is egy órán belül
200-250 főt tudott a helyszínre mozgósítani.

A helyzet odáig fajult, hogy 5-600 fős kisebbségi gyülekezet, természetesen szigorúan polgári, engedélyezett kellékekkel felfegyverkezve (karó, vasvilla, szamuráj kard, balta stb.) állt szemben
ordítozva, fenyegetőzve az ott lévő 200-250 gárdistával, akik némán,
alakzatban álltak, természetesen fegyvertelenül. Illetve dehogy, hiszen
ott volt velük a Hit, Erő, Akarat, Fegyelem. Ezek nagyon veszélyes
fegyverek, úgyhogy nem is került sor semmilyen erőszakra, mert az
engedélyezett fegyverekkel hadonászó, ordítozó „állampolgárok” meg sem
merték közelíteni a fegyvertelen alakzatot.

Talán az egésznek az lett volna a vége, hogy a szolid, lincselésre felkészült kisebbségi csapat (csürhe) megunja és hazamegy. Ám, de ekkor több órás késéssel megérkeztek a magyar rendőrség készenléti alakulatai.
Mit tettek? Teljes erejükkel és brutalitásukkal rávetették magukat a
felfegyverkezett, ordibáló tömeget „veszélyeztető” néma és fegyelmezett
alakzatra. Röviden ez történt. No meg az, hogy három nappal ezután a
kormány (még nem az Önöké) beterjesztette a Magyar Gárda egyenruháját
betiltó törvényjavaslatot, amit Önök és személyesen Ön, Miniszterelnök
úr lelkesen tapsolva szavaztak meg. Olyan barbárságról és
érzéketlenségről téve tanúbizonyságot, amire az elmúlt ezer év magyar-
és világtörténelme során nem volt példa. Ez a demokrácia diadala!
Ugyanis ezzel minden probléma meg lett oldva.

Felfogta-e Miniszterelnök úr, hogy ekkor tiltották be a magyar népviseletet? Felfogta-e Miniszterelnök úr, hogy másfél- két órán keresztül (míg a rendőrség nagy nehezen oda érkezett) a Magyar Gárda
gárdistái fegyvertelenül, alakzatban állva, védelmezték az embereket és a
falut a kisebbség brutalitásától? Lefordítom Önnek, ha nem érti.
Semmilyen erőszak monopóliumot nem követelve, a Magyar Gárda passzívan,
fegyvertelenül, pusztán állhatatos fegyelmével (talán bátorságával),
megállásra kényszerítette a lincselésre felkészült csürhét. Ön szerint
hol volt a rendőrség két órán keresztül? Vajon mire készült a kisebbség a
fent felsorolt eszközökkel? Vajon mit kellett volna tennie a falu
lakosainak? S még sok-sok kérdés, melyekre nemhogy választ nem
kaphatunk, de még fel sem tehetjük őket. Érti már Miniszterelnök úr?
Valószínűleg még mindig nem.

Ugyan akkor viszont Önnek nincs igaza, mert ez nem is félkatonai, hanem katonai szervezet. Ugyanis a magyar népviseletet utánzó, historizáló egyenruha mellett, mindjárt négy, erős és tiltott fegyvere
is van a Hit, Erő, Akarat, Fegyelem. Arról meg, hogy még mi lehet a
fekete mellényt díszítő árpád-házi címer alatt (szív, hűség, szeretet,
becsület, kitartás stb.), talán csak az NBH (AVH) tudhat, de nyilván nem
merik elmondani, mert rögtön kitörne a pánik. A fent leírtak alapján
valóban ezek a legveszélyesebb fegyverek a demokráciában.

Az Ön nyilatkozatában pedig a demokrácia szégyenét emlegeti többször is. Igen valóban én is úgy érzem. Erre is mondok egy történetet.

2010. július 4. vasárnap. Igen, az a nap. Az a nap, amikor majd’ kétezer magyar ember szerette volna letenni fogadalmát az Erzsébet téren egy bejelentett, és engedélyezett ünnepségen, a magyar Szent Korona
előtt a Nemzet és a Haza szolgálatára. De hála a működő demokráciának és
Önöknek, nem tehette zavartalanul. Hiszen ez a cselekedet a demokrácia
szégyene lett volna. Iszonyatos rendőri erőt vontak össze, hogy ne
legyen kedvünk megtenni ezt a szégyenletes dolgot. Az országos
szigorított közbiztonsági ellenőrzés keretében, vagy már előre megadott
rendszám szerint, vagy találomra, külsőre (Nagy-Magyarország-,
Árpád-házi matrica, zászlók stb.,) emelték ki az autókat a demokrácia
dicsőségére.

Mindent megtettek, hogy késleltessenek és feltartsanak minket. Az Andrássy úton, a Hősök terétől a Deák térig volt akit, nyolcszor állítottak meg igazoltatásra és ruházat átvizsgálásra, természetesen a
demokrácia nagyobb dicsőségére. Érdekes, hogy csak a terepszínű ruhában
sétálókat részesítették ebben a megtisztelő bánásmódban. Egy vezetőt –
biztosan tudja kiről van szó –, háromszor igazoltattak kocsiban, gyalog
egyaránt, mind a háromszor továbbengedték. Viszont mikor odaért az
Erzsébet térre akkor egy húsz-harminc fős beöltözött rendőri egységet
küldtek be érte. Természetesen a demokrácia védelmében. Ezek szépen
egyenletesen beszórtak mindenkit gázzal, páran részesültek a tonfa
gerinc- és ízületjavító áldásában. Azután, hatalmas fújolás és gúnyos
taps közepette eltakarodtak a helyszínről. Az említett vezetőt pedig nem
sikerült kihozni. Az Ön kiváló „Fouché-ja” nem volt éppen a csúcson,
pedig állítólag személyesen irányította ezt az akciót, mely valóban a
demokrácia szégyene volt.

Kérem Miniszterelnök úr, fogadjon el egy jó tanácsot. Próbáljanak egyeztetni a rendőrséggel, jogászokkal, mert ennek nem lesz jó vége. Ez tényleg Európa szégyene. Most már a sokadik rendőri felszólítást
hallgatom (lassan már három éve), és még nem sikerült olyat hallanom,
melynek hallatán egy jóérzésű átlag jogászt nem fog el a röhögő görcs
vagy a hidegrázás. Amikor az éppen soros helyszínparancsnok odajön, és
felszólít, legalább legyen mögötte valós törvényi háttér, amire
hivatkozhat, mert én szégyellem magam, amikor az éppen velünk lévő
jogvédő, két mondattal porrá zúzza a hebegő, dadogó parancsnok sántító
felszólítását. Higgye el nagyon szánalmas és az egész testületet járatja
le (Ha még ennél jobban le lehet.).

Még lenne valami. Kérem, valahogy készítsék fel rendőreiket, milyen az, amikor ártatlan embereket kell gázkúrában és faháj (tonfa) kezelésben részesíteni. Nem mindegyik van még elbutítva, és ez nagyon
látszik rajtuk (magyarul: félnek). Az iskolában ők a bűnözők elleni
fellépést tanulják (remélhetőleg) és amikor szembetalálkoznak Hittel,
Erővel, Akarattal, Fegyelemmel, akkor nem tudják még hova tenni. Bizony a
demokráciában nem szabad kivételt tenni, mert addig mindenki bűnös,
amíg be nem bizonyítja az ártatlanságát (vagy nem?). Viszont, hogy
később se tudja bebizonyítani arról majd Önök, feltehetően gondoskodnak
akár naponta is, új törvényeket hozva a demokrácia nagyobb dicsőségére.

Végezetül, hogy tisztán lásson Miniszterelnök úr! Most, hogy köztörvényes bűnözőt csinált belőlünk, mi ezután is ott leszünk mindenhol ahol szükség lesz ránk (Mert szükség lesz, higgye el!). Nem
tántoríthat el az Önök nemtelen, gyilkos gyűlölete. Tudjuk, hogy ebben a
demokráciában jogszolgáltatás van és nem igazságszolgáltatás. Tudjuk és
vállaljuk, hogy már a puszta létünkért is börtön és elzárás fenyeget.
Mi mindannyian büntetlen előéletű, becsületes, dolgozó, magyar emberek
vagyunk. Anyák, apák, fiatalok, öregek, fiúk, lányok, családok,
közösségek. Ha menni kell, a börtönben is, a börtönnel is a Hazát, a
Nemzetet szolgáljuk.

Nem adjuk fel Miniszterelnök úr! Ha azt akarja, hogy eltűnjünk, akkor vagy Önök lesznek az igazi málnából készült szörp (lásd fentebb), vagy lövetnie kell (nem CR gránáttal)!

Végül egy klasszikus idézet, Öntől:
„Még azt a mondatot is megengedtem magamnak, hogy a magam részéről nem járulok hozzá, hogy kimasírozzunk a civilizációból.”

Higgye el, Miniszterelnök úr, mi sem!

Szebb jövőt!

Hódos László
gárdista
MNG Budapest

Ui.: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lehet, hogy több levelet is írok majd önnek, hogy első kézből értesüljön bizonyos dolgokról és ismerkedjen azzal az igazsággal, ami ideát van. Lehet az is, hogy ezek a
levelek átlényegülnek majd börtönnaplóvá. Lehet, hogy nem leszek
naprakész (család, munka, élet stb.), de nem hagyok ki semmit. Ezt a
levelet ajánlva is el fogom Önnek küldeni (persze nem biztos, hogy eljut
Önhöz). Névvel, címmel, mert azt hiszem, úgy érzem, a demokráciában nem
kell tartanom semmiféle megtorlástól. Vagy ki tudja – majd elválik.