Csókolom, Peti bácsi!

rajzBiztos tetszik rám emlékezni, én vagyok az a kisfiú, akiről azt mondták, hogy ha több lesz belőlem, akkor kevesebb lesz az adó. Belőlem nem lett több, biztosan azért, mert az apukáim (sem a bajuszos, sem az izmos) nem akarnak nekem kistestvért. Az adót azt nem tudom, mert nem értek hozzá. Majd ha megnövök, akkor biztosan megértem. De a közértben most drágább a kolbász, az apukáim mondták.

Láttam, nagyon tetszett Peti bácsinak a rajzom, valami díjat is kapott, pedig csak véletlenül került Peti bácsihoz. Az apukáim is jót nevettek rajta, meg az izmos apukám egy másik barátja, de ő csak azután, miután elszívott egy furcsa illatú cigarettát. Persze én a díj helyett jobban örültem volna egy új meccsboxnak, mert a héten az oviban elvette tőlem a Menyus. De ez nem meglepő, minden héten csinál valami rosszat az oviban. Az ovónéni sem bír vele, a múltkor is elvette a Jancsinak a tízóraiját, majd rászólt az óvónéni. Másnap bejött az apukája és mindenkit kiküldött a teremből. Utána az ovónéni kisírt szemekkel és begipszelt karral jött be. Nagyon sajnáltam az ovónénit is meg a Menyus anyukáját is. Ő is az oviban dolgozik és ő főzi a világon a legeslegfinomabb krumplistésztát. De ő is sokszor kisírt szemmel jön dolgozni, de azért még nagyon szeretjük, mert mindig mosolyog.

Otthon elmeséltem az apukáimnak, hogy mi történt és nagyon leszidtak. Azt mondták, hogy az ovónéni egy náci kurva. Én ugyan nem tudom, hogy ez mit jelent, de biztosan nagyon rossz, mert az apukáim is ezt mondták, meg a tévében is ezt hallottam. Majd ha nagyobb leszek, akkor biztos megértem.

Az oviban egyébként nagyon jól érzem magam, mert van egy kislány, akibe szerelmes vagyok. Az apukáim szerint ez csúnya dolog, játsszak inkább a fiúkkal, és otthon nagyon leszidtak, mert az oviban az egyik nap, amikor kint játszottunk az udvaron, megfogtam a kezét. A kislányt egyébként Magyar Gerdának hívják és nagyon aranyosak a szülei is. Robi bácsinak és Kata néninek hívják őket. Bár az apukáim szerint csőcselék. Ezt sem tudom, hogy micsoda, de biztos valami rossz. De a múltkor is a Menyus anyukája sírva jött be és mondta nekik, hogy a Menyus apukája megverte és elvitte otthonról a pénzt. Azt mondta, hogy játékgépre kell. Én nem tudom, mi az a játékgép, de ha játék, akkor biztosan jó! Lehet, hogy a Menyus megkapja karácsonyra azt az elemes darut, amit a múltkor az apukáimmal a teszkóban láttam? Aztán másnap a Gerda szülei hoztak a Menyus anyukájának ruhát meg ételt. Ennek nagyon örült a Sári néni, ő a Menyus anyukája. De a Sári néni akkor is mosolygott ránk.

Amikor ezt az apukáimnak elmeséltem, akkor azt mondták, hogy majd ha megnövök, akkor megértem. És a feleség megverése nem olyan nagy baj, a Wekler Feri bácsi is megcsinálta és nem lett belőle semmi baja. Azt nem mondták, hogy a Wekler Feri bácsi felesége mit szólt hozzá, én meg nem mertem megkérdezni, mert leszidnak.

Csak az a baj, hogy az apukáim nem szeretik a Gerdát. Azt mondják, hogy fasiszta, vagy valami ilyesmi. Sajnos ezt sem tudom, hogy mi, de a tévében erre is azt mondták, hogy rossz. Pedig a Gerda olyan szép ruhában jár az oviba! Ezért is vagyok szerelmes bele. Nem baj, majd legközelebb úgy fogom meg a kezét, hogy más ne lássa meg. A Gerda is mindig mosolyog és segít a többieknek. Például a Jancsi még nem tudja bekötni a cipőjét és a Gerda segített neki.

És tessék elképzelni, Peti bácsi, a múltkor anyák napja volt az oviban. Én egy kicsit furcsának tartottam, hogy a többiek anyukái szépen felöltözve jöttek be, az én egyik apukám, a bajuszos pedig egy rózsaszín rövidnadrágot vett fel. Ez az ovónéninek nem tetszett és az apukám erre nagyon leszidta az ovónénit. Azt mondta, hogy ő ilyen és ezért biztos meg akarják verni. És nagyon csúnyán nézett a Gerda anyukájára is. Majdnem elsírtam magam, tessék elképzelni, meg a Gerda is. De a kezét nem mertem megfogni, mert akkor az apukám biztosan leszid meg otthon az izmos is. Az anyák napi műsor viszont szép volt, a legszebben a Gerda szavalt, valami olyan volt benne, hogy áldd meg Isten, az édesanyámat. Nekem tetszett, bár az apukáim szerint ilyen régi dolgok, hogy Isten, nem léteznek. Azt mondták, hogy ami régi, az nem jó. Bár a múltkor nagyon mérgesek voltak, mert tönkrement az új mosógép és nem lehetett megjavítani. A Gerda azt mondta, hogy az ő mosógépük sokkal régebbi, őt az anyukája már azon pelenkázta és még mindig működik. Lehet, hogy mégsem olyan rossz a régi mosógép? Nem tudom, ha nagy leszek, akkor biztos megértem majd…

Az anyák napi ünnepség után otthon az apukáim azt mondták, hogy ők is anyák napját tartanak. Bár én nem tudom, hogy melyikük az anyukám, ők elvonultak a szobájukba. Bekapcsoltam a tévét, mert kezdődött volna a kedvenc verekedős rajzfilmem, de helyette valami róka történetét láttam. A bemondónéni azt mondta, hogy Vuk. És tessék elképzelni, sokkal viccesebb volt! És a bemondónéni azt mondta, hogy ezerkilencszáznyolcvanegyben készült. Az olyan régen volt, hogy akkor még az első meccsboxom nem is volt meg. Sőt, én még nem is éltem! Lehet, hogy mégis jók ezek a régi dolgok?

Tessék elképzelni, Peti bácsi, a múltkor a Gerdáért a nagypapája jött be az oviba. A Gerda azt mondta, hogy a nagypapa Erdélyből származik. Azt én nem tudom hol van… És hozott a Gerdának valami feltekert, lyukas sütit. Hogy is hívták? Ja, igen, valami kürtőskalács. Nagyon finom volt, sokkal finomabb mint a mekis hamburger, mert engem is megkínált. Otthon elmeséltem az apukáimnak, hogy a Gerda erdélyi nagypapája hozott kürtőskalácsot, de erre ismét leszidtak. Azt mondták az apukáim, hogy irredenta lesz belőlem. Ez nem tudom mit jelent, én sokkal jobban szeretnék inkább darukezelő lenni, az olyan izgalmas. És ha én is megkapnám azt az elemes darut, akkor gyakorolhatnék is rajta. Meg azt sem értették, hogy egy román miért beszél magyarul. És különben is, miért rajtuk élősködik? Én meg azt nem értem, hogy ez az Erdély meg a magyar meg a román hogy is van? Azt mondta a Gerda, hogy amikor a nagypapája megszületett, akkor az is Magyarországhoz tartozott. És a nagypapája falujában mindenki magyarul beszél. De akkor most hogyhogy román? Odébbvitték? Majd ha nagyobb leszek, akkor biztos megértem.

És az apukáim még szavazni sem mentek el, tessék elképzelni! Azt mondták, hogy mindenki lop. De beszéltek valami kétszázezerről is. Ez olyan nagy szám lehet, hogy ezt még nem érthetem, de ha megnövök, akkor biztos megértem. Mert a múltkor az oviban volt szavazás! Megkérdezte a Menyus anyukája, a Sári néni, hogy mi legyen az ebéd, krumplistészta vagy rakott krumpli. A rakott krumplit én nem szeretem, mert abban kolbász is van. Otthon is van kolbász a spejzban, az apukáim néha kiveszik, majd később visszarakják. Biztos ők sem szeretik, ezért nem eszik meg. De akkor miért vették meg? Biztos ezt is csak akkor fogom megérteni, ha nagyobb leszek! Igaz, azt sem tudtam addig, hogy mi az a krumplistészta, de az oviban arra szavaztam. És nagyon-nagyon ízlett. Otthon azt mondta a bajuszos apukám, hogy majd ő csinál nekem finomabbat. De az nem volt olyan jó, mint a Sári nénié!

Aztán megrajzoltam azt a rajzot. Megmutattam a Gerdának, de ő valamiért elkezdett sírni. Azt mondta, hogy ő nem ilyen és a szülei sem bántottak soha senkit. És elszaladt. Én nagyon elszomorodtam és kidobtam a rajzot a kukába. Hogy utána hogyan került Peti bácsihoz, azt nem tudom. A díj helyett tényleg inkább egy új meccsboxot kérnék, mert a Menyus nem akarja visszaadni, amit elvett. Ha lehet, akkor szép piros legyen, sárga tetővel!

A Gerdát pedig meg fogom vigasztalni. Nem tudom miért haragszik, hiszen én csak azt rajzoltam le neki, amit az apukáim meséltek és a tévében láttam. De azóta olyan szomorúan néz rám a Gerda. Pedig én tényleg szerelmes vagyok bele! Lehet, hogy rajzolok neki egy virágot. Meg piros szíveket. És a szüleit is lerajzolom, ahogy segítenek Sári néninek! Ezt hétfőre lerajzolom neki. Most úgyis van időm, mert az apukáim elmentek valami felvonulásra. A Gerda azt mondta, hogy őket a múltkor nem engedték felvonulni. Nem tudom, hogy nekik miért tilos, ami az apukáimnak szabad, majd ha megnövök, akkor biztos megértem. De a Gerdát elhívom a csúszda mögé és odaadom neki a rajzot és csak ő fogja látni, bizony! És még a kezét is meg fogom fogni!

Csókolom, Peti bácsi!

Kovács Pisti