A közreljövőbeni országos közgyűlés alkalmával sokminden kijöhet, bár maga az országos Jobbik vezetés a lehető legjobb. Értelmes emberek az országgyűlésben, annyit tudok hozzátenni, hogy minden területről csupán a jobbak kerültek be. Volt is ebből kisebb gond, de most akik ott vannak, azok ismerik a feladatot, és tudják a dolgukat. A helyzet azonban a Jobbiknál annyiban más mint a Viktoriánusoknál, hogy a mozgalom a párttá válással nem szűnt meg. Sőt ezzel tud felerősödni, szükséges a helyi szervezetek, "asztaltársaságok" közös együttműködése, a feladatok a problémák megoldásai ugyanis nem háríthatóak át a bekerültekre, ami egyébbként jó magyar szokás. Azt elfelejtve, hogy a Magyart Isten csak akkor tudja segíteni, ha Ő maga is cselekszik. A Szebb Jövő- t elérni nem óhaj kérdése, hanem tetté.
"A hit így elsődlegesen nem sajátos igazságra vagy jövőbeli ígéretre vonatkozik, még csak nem is Isten létezésének belátására. A Jézus ( Izsó) személyéhez való odalépéssel kezdődik, amelyet gyakran a lelki szomjúság motivál. Valami már titokzatosan dolgozik a szívben. Már a vágyakozás is magában foglalja a hit csíráját; a megmozdulás már megjeleníti az út kezdetét."
A síp utcai kersztényekről:
"A sok tanítvány közül, akik követték Jézust, tizenkettőt jelölt ki közvetlen tanítványának, hogy megossza és folytassa velük küldetését.
Egy adott pillanatban azonban Jézus rájött, hogy a tizenkettő közül egy : Júdás megváltozott. Jézus megértette, hogy Júdás eltávolodott tőle, sőt, hogy „ki fogja szolgáltatni”,
Miért nem küldte el tehát Júdást a környezetéből, és miért tartotta őt egészen a végsőkig maga mellett?
Jézus egy szava, amelyet akkor használ, amikor a tizenkét apostol csoportjának létrehozásáról beszél, nyomra vezethet: „Nemde én választottalak titeket, a tizenkettőt?” (Jn 6,70, lásd még 13,18).
Az teszi ezt a szövetséget felbonthatatlanná, hogy Isten úgy dönt, Ábrahámot és utódait mindörökké szeretni fogja. Pál apostol így ír erről: „Isten ugyanis nem bánja meg az ő ajándékait és meghívását.” (Róm 11,29).
Mivel Jézus úgy választotta ki a tizenkettőt, ahogyan Isten választotta ki a népét, nem küldhette el Júdást, még akkor sem, amikor megértette, hogy az el fogja árulni őt. Tudta, hogy mindvégig szeretnie kell, hogy megmutassa, Isten választása visszavonhatatlan.
A próféták, különösen Ózeás és Jeremiás, annak az Istennek nevében beszéltek, akit saját népe árulásai megsebeztek és megaláztak, ám aki mégsem szünetelteti végtelen szeretetét. Jézus nem akart és nem is tehetett kevesebbet: megalázva attól, hogy legközvetlenebb tanítványai közül egy elárulta, továbbra is kimutatta neki szeretetét. Tanítványai előtt megalázkodván megmossa lábukat, mindenki szolgájává válik, Júdásévá is. Kimondottan Júdással osztott meg egy darab kenyeret: az izzó szeretet egy töredékét, amelyet az magával vitt saját éjszakájába (Jn 13,21-30)."
Tehát a kersztény hit ( szeretet vallása Kr. u 29 Úr városa) igazait képviselik, akkor a mammont elkell hagyniuk, s szerintem ezt ők is tudják.

Ha hű akart maradni Atyjához – ahhoz az Istenhez, aki Ábrahámot és Izraelt kiválasztotta, a próféták Istenéhez –, Jézus nem is tehetett másként, mint hogy maga mellett tartotta Júdást egészen a végsőkig. Még akkor is szerette, amikor Júdást már teljesen hatalmába kerítette a sötétség. „A világosság a sötétségben világít” (János 1,5). Az evangélium azt írja, hogy abban a pillanatban, amikor Júdásnak adta szeretetét, Jézus „megdicsőült” (János 13,31). A megsértődés és a gyűlölet legsötétebb éjszakájában Jézus megmutatta Isten szeretetének hihetetlen sugárzását.