Szeretnék egy nemrégen kapott levelet megosztani veletek .Engem mélységesen felkavart és azt hiszem ti sem lesztek másképpen .Ha tudjátok adjátok tovább,hogy mások is értesüljenek arról,hogy van egy magát felsöbbrendünek tarto fitymanélküli aki leocsmányolja szeretett hazánkat.Ime a levél:Dr. Regıs Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivıjének verse

Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltőnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavalyognak,
İk sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja ıket,
Magyar férfiakat, s nıket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.

Európába keveredtek,
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ık,
Zsivány Trianon-védık.

Levél melyet Regıs Péter a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke írt, Lipták
Bélának, egy New Yorkban élı zsidónak.

Nézd Béla!

A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedrıl, hát én sem mehetek el
amellett, hogy ıszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs
megbékélni azokkal, akik a népem gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita
két pereskedı fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán késıbb lehiggadva
megegyezni peren kívül.

Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában, stb, de a magyar
nép erre képtelen. Én tudom, hogy miért, de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most
megmagyarázzam. Csak nem azt várod el tılünk zsidóktól, hogy egyik napról a másikra csak
úgy felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink elvesztéséért. Ez nem az az eset, amikor valaki
véletlenül rálép a lábadra, és bocsánatot kér érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például
1951-ben születtem, de a génjeimben hordozom a holokausztot.

Te meg két félrıl beszélsz, akik nem akarnak megbékélni? Csak egy oldalon kérheted ezt
számon, a gyilkos magyar nép oldalán. Véreim vére a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a
nagy zsidómentı magyarok hosszú sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem igaz, de
még cinikus is 600 000 mártír teteme felett."

Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán
hivatkozni is. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejő, gyáva, szar zsidó
vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy
költı tudná megfelelıen szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a
vizes lepedıt. Nem érdekel.

Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdık, a mezık, a virágok, a folyók, a
hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét,
minden alapot nélkülözı nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy
a térképen alig található meg ez a győsző mérető ország még nagyítóval is, minden
nagyhatalmi vezetıt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat
Orbánt. Nem is fogadták ıt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez
nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem
személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.

Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi
fertıért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik , mindegy hogy a komcsi vagy a náci
oldalon vizsgálódunk. "Engem ez az ország már apámban meglopott" - írta a költı. Hát
engem is. Egyelıre ennyit errıl."

Tisztelettel, dr. Regös PéterDr. Regıs Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivıjének verse

Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltőnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavalyognak,
İk sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja ıket,
Magyar férfiakat, s nıket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.

Európába keveredtek,
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ık,
Zsivány Trianon-védık.

Levél melyet Regıs Péter a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke írt, Lipták
Bélának, egy New Yorkban élı zsidónak.

Nézd Béla!

A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedrıl, hát én sem mehetek el
amellett, hogy ıszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs
megbékélni azokkal, akik a népem gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita
két pereskedı fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán késıbb lehiggadva
megegyezni peren kívül.

Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában, stb, de a magyar
nép erre képtelen. Én tudom, hogy miért, de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most
megmagyarázzam. Csak nem azt várod el tılünk zsidóktól, hogy egyik napról a másikra csak
úgy felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink elvesztéséért. Ez nem az az eset, amikor valaki
véletlenül rálép a lábadra, és bocsánatot kér érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például
1951-ben születtem, de a génjeimben hordozom a holokausztot.

Te meg két félrıl beszélsz, akik nem akarnak megbékélni? Csak egy oldalon kérheted ezt
számon, a gyilkos magyar nép oldalán. Véreim vére a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a
nagy zsidómentı magyarok hosszú sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem igaz, de
még cinikus is 600 000 mártír teteme felett."

Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán
hivatkozni is. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejő, gyáva, szar zsidó
vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy
költı tudná megfelelıen szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a
vizes lepedıt. Nem érdekel.

Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdık, a mezık, a virágok, a folyók, a
hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét,
minden alapot nélkülözı nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy
a térképen alig található meg ez a győsző mérető ország még nagyítóval is, minden
nagyhatalmi vezetıt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat
Orbánt. Nem is fogadták ıt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez
nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem
személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.

Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi
fertıért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik , mindegy hogy a komcsi vagy a náci
oldalon vizsgálódunk. "Engem ez az ország már apámban meglopott" - írta a költı. Hát
engem is. Egyelıre ennyit errıl."

Tisztelettel, dr. Regös PéterDr. Regıs Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivıjének verse

Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltőnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavalyognak,
İk sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja ıket,
Magyar férfiakat, s nıket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.

Európába keveredtek,
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ık,
Zsivány Trianon-védık.

Levél melyet Regıs Péter a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke írt, Lipták
Bélának, egy New Yorkban élı zsidónak.

Nézd Béla!

A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedrıl, hát én sem mehetek el
amellett, hogy ıszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs
megbékélni azokkal, akik a népem gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita
két pereskedı fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán késıbb lehiggadva
megegyezni peren kívül.

Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában, stb, de a magyar
nép erre képtelen. Én tudom, hogy miért, de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most
megmagyarázzam. Csak nem azt várod el tılünk zsidóktól, hogy egyik napról a másikra csak
úgy felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink elvesztéséért. Ez nem az az eset, amikor valaki
véletlenül rálép a lábadra, és bocsánatot kér érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például
1951-ben születtem, de a génjeimben hordozom a holokausztot.

Te meg két félrıl beszélsz, akik nem akarnak megbékélni? Csak egy oldalon kérheted ezt
számon, a gyilkos magyar nép oldalán. Véreim vére a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a
nagy zsidómentı magyarok hosszú sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem igaz, de
még cinikus is 600 000 mártír teteme felett."

Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán
hivatkozni is. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejő, gyáva, szar zsidó
vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy
költı tudná megfelelıen szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a
vizes lepedıt. Nem érdekel.

Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdık, a mezık, a virágok, a folyók, a
hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét,
minden alapot nélkülözı nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy
a térképen alig található meg ez a győsző mérető ország még nagyítóval is, minden
nagyhatalmi vezetıt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat
Orbánt. Nem is fogadták ıt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez
nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem
személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.

Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi
fertıért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik , mindegy hogy a komcsi vagy a náci
oldalon vizsgálódunk. "Engem ez az ország már apámban meglopott" - írta a költı. Hát
engem is. Egyelıre ennyit errıl."

Tisztelettel, dr. Regös Péter