Az Impérium (vissza?)ütni készül, avagy hogyan sodródunk csendesen, de intenzíven a 3. világháborúba
Posted on 2010/08/06 by Nifadmin

Az utolsó hónapokban az Irán és más államok elleni háborús
készülődések rendkívül intenzíven folytatódtak, mialatt a nyugati média
csak az iráni atomprogram saját maga által felfújt veszélyességéről és
megakadályozásának a szükségességéről beszél. Az USA, a NATO és Izrael
által képezett háborús párt sikeresen semlegesítette Oroszországot és
Kínát, kérdés hogy meddig. A háború azonban még akkor is végzetessé
válhat, ha e két nagyhatalom valóban semleges marad.

2001 szeptember 11. óta az orwelli newspeak már olyannyira eluralkodott,
hogy bizonyos értelemben megkönnyítette az eligazodást. Csak fordítva
kell mindent olvasnunk. Ha a terrorizmus növekvő veszélyéről beszél,
akkor tudhatjuk, hogy amerikai hadműveletek tervezéséről van szó, melyek
rövidesen bekövetkeznek. Ha a béke megvédése a tét minden eszközzel,
akkor támadó háború következik. Most éppen az iráni atomprogram a
legnagyobb veszély az emberiség számára, holott két éve még az amerikai
hírszerző szolgálatok is arról számoltak be, hogy Irán feladta
atomprogramját és ha újra is kezdené, legalább tíz évre lenne szüksége
első atombombájához. Ezt röviddel később minden eszközzel bagatellizálni
és tévedésnek minősíteni igyekeztek. Most már alig egy év és Irán
hamuvá változtathatja Amerikát. Hogy a perzsa állam évszázadok óta nem
támadott meg senkit, mialatt Amerika esetében alig múlik el e nélkül egy
év, nem téma.

Az agyaglábú óriás kapkodása

A pénzoligarchia uralma kilátástalan helyzetbe sodorta Amerikát. Ipara
kitelepítve, adóssága egyre nő és teljesíthetetlenné válik. Csak mint
katonai szuperhatalom tudja még fenntartani hegemóniáját. Az utóbbi 1-2
év ennek is felmutatta korlátait. A BRIC államok (Brazília, Oroszország,
India, Kína) egyre inkább kivonták magukat a dolláruralom alól, ami, ha
tovább tart, Amerika számára végzetes lenne. Az amerikai minősítő
intézetek által a Görögországon keresztül az euróra mért csapás – és
ezzel a dollár erősítése – is valószínűleg csak rövid ideig működik.
Irán megszerzése és betagolása az impériumba esetleg még egy ideig
feltartóztathatja az amerikai hatalom hanyatlását. Ne felejtsük el, hogy
Amerika eddig mindkét világháborúból megerősödve jött ki, s nagy a
kísértés, hogy ez harmadszorra is működni fog.

A hosszú menetelés Irán ellen

Iránt tehát a terrorizmus gyanús országok listájára kellett tenni.
Miután Brezinski narancsforradalom taktikája tavaly csődöt mondott,
eljött a héják ideje. Obama elnök ez év január 27-én erősen növekvő
gondokról beszélt Iránnal és a terrorizmussal kapcsolatban. Két nappal
később Clinton külügyminiszter asszony franciaországi látogatásán
kijelentette, hogy fokozott nyomást kell gyakorolni Kínára, hogy
támogassa az „international community” (nemzetközi közösség) szankcióit
Irán ellen. Még aznap létrejött a szerződés, amelynek értelmében az USA
6,4 milliárd dollár értékben fegyvereket szállított Tajvannak. Február
7-én a müncheni biztonsági konferencián NATO főtitkár Rasmussen
kijelentette, hogy a szervezet biztonsági kérdésekben az egész világot
érintő fórummá válik. Márciusban az amerikai hadügyminiszter Gates
ellentmondást nem tűrően sürgette meg az Irán elleni újabb szankciókat a
legrövidebb időn belül. Áprilisban Obama elnök a washingtoni
atomcsúcson Iránt és Észak-Koreát, mint „rogue states” (gazember
államok) kivéve, színpadias gesztussal minden állammal szemben lemondott
az atomfegyver használatának lehetőségéről. Júliusban életbe léptek a
legújabb ENSZ-szankciók is Irán ellen, ami várhatóan azzal jár, hogy
előre látható eredménytelensége miatt néhány hónap múlva a katonai
csapásmérés is jogossá válik. Amerika számára óriási siker, hogy kisebb
engedményeket téve irányukban, Oroszország és Kína is megszavazta a
szankciókat tulajdonképpeni szövetségese ellen. Ezzel az SCO (a sangháji
szerződés) lényegesen leértékelődik. Rasmussen főtitkár már a müncheni
konferencián jelezte, hogy a NATO új politikáját „nem kell a semmiből
kezdeni”. 2004 óta ugyanis a NATO már több új szövetségi rendszert
hozott létre, amelyek az Irán elleni háborút hívatottak biztosítani.

A NATO új szövetségi rendszerei

Az EAPC (az Euro-Atlanti Tanács) országok, amelyek a NATO országok
mellett a volt szovjet köztársaságokat tömörítik, gyakran amerikai
katonai támaszpontokkal, de olyan semleges európai országokat is mint
Ausztria és Svédország. A „Mediterrán Dialógus” országai: Algéria,
Egyiptom, Izrael, Jordánia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia. Az Istanbul
Cooperation Initiative (ICI), azaz az Isztambuli Együttműködési
Kezdeményezés résztvevői: Bahrein, Katar, Kuvait, Egyesült Arab
Emirátusok (EAE). Golf Coopperation Council (Golf Együttműködési Tanács)
tagjai részeben fedik egymást az előző szervezettel: Bahrein, Kuvait,
Oman, Katar, Szaudi Arábia és az EAE országok. Ezek a szervezetek
nagyrészt tagjai az Operation Active Endeavour-nek (OAE, Aktív
Igyekezeti Műveletek), amelyek feladata egy iráni háború kapcsán az
ország teljes körű blokádja. Megállapíthatjuk tehát, hogy Irán teljesen
körül lett véve, és az ellene felépített katonai bázisokat folyamatosan
erősítik.

A „megelőző” támadás és következményei

Kritikus szakértők egyetértenek abban, hogy semmiképpen nem marad az
iráni atom-létesítmények légi bombázásánál, mert Amerikának gyors
sikerre van szüksége. Tehát más katonai sőt civil létesítményeket is
bombázni fognak, hogy az országot gyorsan térdre kényszerítsék.
Időközben azonban a nagy koalíció némely tagjának megváltozhat az
érdeke, illetve az eleve meglévő másfajta érdekeinek a képviseletére
vállalkozhat.
Ezzel persze Amerika is számol, ezért küldött az állítólag
észak-koreaiak által elsüllyesztett dél-koreai hajó ürügyén rendezendő
hadi gyakorlatra egy hatalmas hajóhadat a Sárga tengerre, közvetlenül
Kína szomszédságába, ami ellen ez utóbbi keményen tiltakozott is. Kína
sakkban tartására szolgál a legutóbb Indiával kötött óriási hadi üzlet
is. Ha ez ideig-óráig sikerülhet is, a Közel-Kelet Iránon kívül
Izraellel, Szíriával és a Libanonnal együtt lángba fog borulni és ez az
olajfüggő világgazdaságot teljes káoszba fogja dönteni. Innen túl minden
kiszámíthatatlanná válik, csak egy biztos; a nyílt – természetesen
„átmeneti és jóindulatú” – diktatúra bevezetése.

Szinte még nagyobb baj, hogy ezt az agyonmanipulált nyugati átlagpolgár
még el is fogja hinni. Az utóbbi húsz év tömegkultúrája Rambótól
Schwarzeneggerig arra készítette fel az embereket, hogy a háború az élet
szerves, elfogadható részét képezi.

Míg 2006-ban még az amerikaiak kétharmada elutasított egy Irán elleni háborút, ma 56%-uk elfogadja. Apokalipszis most?

Vajta Dénes

prohungaria.ning.com