2008. január 11., péntek Szabó Csaba bizonyága Skinhead mozgalomtól Jézus Krisztusig. Szabadulás az okkultizmusból. Köszönöm édes Mennyei Atyám, hogy elküldted Fiadat a Názáreti Jézus Krisztust erre a földre. Köszönöm Neked drága Megváltóm, hogy Te szenvedtél értünk a Kereszten, igen Uram felvitted a mi bűneinket a Keresztre. Köszönjük neked Istenünk, hogy a Te Fiadnak Sebeiben meggyógyultunk. Hálát adunk Tenéked Mennyei Atyánk, hogy az evangélium valóságos. Köszönjük Neked, hogy megismerhettünk és meg térhettünk, és, hogy örökre Magadhoz vontál bennünket. Hálát adunk Urunk Tenéked, hogy a mi bűneinket belevetetted a feledésnek a tengerébe. Köszönjük, hogy Keresztények lehetünk és köszönjük, hogy ezen a mai napon is magadhoz vonzol bennünket, akik itt vagyunk. Kérünk Téged kedves Szent Szellem, a Te szereteteddel, és a Te erőddel, a Te hatalmaddal, jelenjél meg itt közöttünk. A Jézus Krisztus örökkévaló hatalmas Nevében! Ámen. Sok ember ott rontja el az életét, amikor azt képzeli magáról. Hogy ő egy tökéletes valaki.. De amikor szembesülnie kell saját magával, akkor döbben rá, hogy nincs menekvés és nincs ki út. Rá kell arra döbbennünk, hogy az egyedüli megoldás Jézus Krisztus, és csakis az Ő kegyelme és túláradó szeretete tart meg mindenkit. Jézusra nézve Ő benne élve leszünk elfogadottak a Mennyei Atya előtt. Elmondhatom, hogy én se azért állok itt, mert tökéletes vagyok, hanem azért mert egy tökéletes Istent ismertem meg, s az Isten az Ő tökéletes jóvoltából, a szeretete által, az itt összegyűlt embereket is áldás alá akarja helyezni. Mielőtt megismertem Isten szeretetét, mélyen a bűnben éltem. Nem tudtam mi az, hogy szeretet, elfogadás, és megértés. A családom nagyon távol állt tőlem, nem érdekelte őket igazából, hogy mit teszek mi a tervem, engedtek a saját szabad utamra. Csonka családban nőttem fel tudom, hogy sok fiatalnak ezért megy tönkre az élete, mert nem kapják meg azt az alapvető szeretetet, ami kell egy embernek a személyisége egészséges fejlődéséhez. Hát, ha még megkapnák az Istenit. Sajnos nem érhetett az a kiváltság gyerekkoromban, hogy halljam az evangéliumot. Sokat számított volna egy-két jó szó. Kamasz koromban kezdett nem érdekelni a szeretetnek a kifejezése, mert úgy láttam felszínes az egész. Az érvényre jutásomat úgy tudtam gyümölcsöztetni, bár először nehéz volt a számomra, a gyűlöletnek adtam át magamat erőszakot követve el a lelkemen. Azt kellett tennem, amit nem akarok. Aztán ez az életvitel szép lassan meggyökerezett bennem, ami aztán túlszárnyalva minden félelmet képes volt minden aljasság elkövetésére. Mindig nagyobb és nagyobb gonosz cselekedeteket követtem el. Versenyeztem saját magammal mindig azon törtem az agyamat, hogy milyen égbe kiáltó gonoszságot tudnék elkövetni, aminek hallatán az egész város, megye füle belecsendül. Hát ezt el is értem egyszer- kétszer, amikor a házunkat abban az időben rendőrök, nyomozók munkásőrök csőre töltött fegyverekkel vették körbe és teljes leszerelést tartottak a házunkban. Aztán rendszerváltásnál Székesfehérváron kivonultunk az MDF békés tüntetésére a Szovjet laktanya elé, náci jelszavakkal égettük nyilvánosan a vörös zászlót. Azóta sem adták le a TV- ben az erről készült felvételeket. És még sok más dolog történt, ami igazából nem a jó lelkiismeretemre utalt. Fiatalon megtanultam - még ha kényszerből is - az utca törvényét. Igazából mindig féltem, de ezt nem vallhattam be senkinek sem. Félelmemben sokszor folyt a vér, de ez soha nem az enyém volt. Egy kis idő múltán elkezdtem még szorosabban szimpatizálni a náci ideológiával, ami aztán teljes agymosást okozott az addig is instabil lelki életemben. Készítettem magamnak egy lopott fekete halotti zászlóból egy kb. 1,50x 1m-es SS horogkeresztes zászlót, ami fel volt függesztve a szobám mennyezetére úgy, hogy az utcán sétáló emberek is jól lássák, hogy itt egy újfasiszta lakik, akinek nincsenek törvényei. Teljesen agyamra ment ez az egész, meg voltam babonázva a náci ideológiától. Még elkészítettem egy elég méretes náci tablót a szobám falaira, aminek az lett a vége, hogy a székesfehérvári rendőrkapitányság apraja – nagyja hozzám járt csodálkozni. Egyszer megkérdezte tőlem egy nyomozótiszt, miközben házkutatást tartottak: nekem ez a jelképem, én erre büszke vagyok? Válaszoltam: igen, én fasisztának vallom magam és Hitler az én példaképem! Emlékszem rá mintha leöntötték volna forró vízzel, a tehetetlenséggel együtt a megrökönyödöttség és egyben a botránkozás kiült az arcára, ami engem pedig hatalmas megelégedettséggel töltött el. Hiszen ez volt a célom, hogy a rendszert valamiféleképpen meginogtathassam. Ez részben sokszor sikerült is, de soha nem voltam elégedett teljesen az elért - úgymond - sikereimmel. Miután sikerült magamat teljes nyilvántartásba vetetni, mindig arra törekedtem, hogy a náci eszmefuttatásomat meg tudjam osztani minél több rendőrrel, és nyomozóval. Ezek az erőfeszítéseim kezdtek szárnyra kapni, és már elértem azt, hogy az akkori vezetője a nyomozóknak XY elég sűrűn, sokszor naponta meglátogatott és együtt tudtuk baráti társaságban ünnepelni ennek a mozgalomnak a kibontakozását. Persze ő azt kérte, hogy ez maradjon titok, legyen ez a kettőnk magánügye. A járőrökkel is, a rendőrökkel is ugyanebbe a kapcsolatba kerültem. Aki csak valamit számított a rendőrségen, mindenkivel elég szoros lelki kapcsolatba kerültem. Ennek a miértjéről és hogyanjáról majd később lesz szó. Egyszer gyerekkoromban elcsaltak egy összejövetelre azokkal a szavakkal, hogy ott milyen jó, ott Istenről van szó. De amikor odaértem és elkezdtek úgymond faggatni a hitemről és az égvilágon semmi elfogadást, és szeretetet nem mutattak felém ezen a hozzá álláson kívül, felálltam, és ott hagytam az egészet. Nem éreztem, hogy szegényebb lennék az által, ha otthagyom őket. Kiderült, hogy Jehova tanúi voltak de ez nem mondott számomra semmit. Ennek ellenére vonzott magához a vallás, mert úgy gondoltam, hogy az embernek kell valami erőt meríteni a természet feletti világból ahhoz, hogy boldoguljon. Így hát elkezdtem az én kis keresgélésemet. Biztos emlékszik mindenki a rendszerváltási időszakra. Igaz az, hogy a régi rendszerben nem volt olyan sok és kemény a bűnözés, mint most, de nem volt az a lelki, szellemi szabadság sem. Ahogy váltott a nemzet a kommunizmusból a demokráciába, ezzel az iszonyatos nagy testileg, lelkileg, érezhető szabadsággal bejött, nem csak a bűn, hanem a szabad istentisztelet is. Dicsőség az Úrnak, hogy szabadon lehet Őt imádni! De bejött ezzel a szellemi szabadsággal együtt az okkultizmus is. Így az ördögnek minden praktikája elérhető lett a múltban szellemileg kiéheztetett lelki elnyomás alatt tartott emberek számára. Mindazok számára, akik valaha is nyitottak voltak a természet feletti dolgokra. A régi kommunista országokban azért olyan erős a megtértek között a hit, mert az embernek a szelleme, ami addig le volt zárva majdnem csak hermetikusan Isten elől, örvendezve Isten dolgai után hatalmasan vágyakozva felszabadul és cselekszik. Ezen kívül minden ember, kell, hogy tudjuk szellemi lény, akinek van teste. Az ördög be akarja csapni az embert azzal, hogy csak a test létezik, és csak az van, amit látsz. Mivelhogy ezek szerint az ember szellemi lény, akkor megkapjuk a választ ara is, miért vonzódik az ember az okkult dolgok iránt tudatlan állapotában. Mármint akkor, mikor még nincs közössége Istennel. Visszatérve az én kis keresgélésemre, az ártatlan dolgoknak látszódó, az embert megmosolyogtató természetfeletti praktikák utáni vágyódásom által elértem mindazokat a dolgokat, amiről egy fiatal náci suhanc csak álmodozni tudott. Ha komolyan vesszük Isten Igéjét, akkor az működésbe lép, ugyanúgy a gonosz erők is, amik majmolni akarják Isten természetfeletti megnyilvánulásait. Isten soha nem cselekszik titokban, mindig kijelenti magát az emberiségnek. Legutóbb kijelentette Magát az Ő Fiában, a zsidó Názáreti Jézus Krisztusban mindazok számára „akik éhezni és szomjazni fogják az Igazságot”. Nem így az okkultizmus, ahol az „okkult” szó jelentése az, hogy REJTETT. Az ördög soha nem fogja szemtől szembe bevallani azt, hogy hamisság az, amit teszel, és a pokol felé viszi az életedet. Tisztában voltam vele, hogy Hitler mélyen és szinte bolondulásig foglalkozott okkultizmussal Mi akkor az én teendőm? Hát én, is mint a „mester”, elkezdem űzni az ipart. Rá kellett jönnöm rövid időn belül, hogy nagyon rossz döntést hoztam, amit már sajnos nem lehetett visszafordítani. Ennek ellenére az ellenkezőjét tettem annak, amit a józan eszem diktált. Igazából azt kellett volna tennem, hogy hátat fordítok ennek az egész okkult históriának. De nem volt rá erőm. Rettegések és félelmek gyötörtek, de mégis a vágy, a megkötözöttség erősebb volt bennem a felsőbbrendű dolgok után, mind a negatív erőtől való félelem. Fanatikusan vártam az eredményt. Magamban már elkezdtem érezni a gonosz erőknek a munkáját. Halálos félelmeim lettek, iszonyatos éjszakákat éltem át. Rettegve és kimerülten aludtam el sokszor. Nem tudtam elválasztani egymástól a fizikai valóságot a láthatatlan dolgoktól. Annyira egynek tűnt ez a két világ. De kezdjük csak az elejéről. Kb. 1988 –ban amikor már meg voltam erősödve az utcai életben, már el tudtam magamat teljesen tartani mindenféle forrásból. Kaptam egy belső erőteljes indíttatást arra, hogy toborozzak magam köré embereket. Ez egy érdekes elhatározásnak tűnt, mert hát ismeretlen voltam legalábbis még nem mozogtam keményebb körökben. Ennek ellenére elhíreszteltem, ahol csak tudtam, hogy szeretnék egy skinhead bandát létrehozni, ami vigyázza Fehérvár éjszakáját. Meglepetésemre sorban kerestek fel ismeretlen emberek, akikkel a későbbiekben szoros lelki barátságba kerültem, ez kb. testvéri szinten mozgott. A sikeres baráti szövödések után kezdődött el az a mozgalom, amit talán Magyarországon egyedinek lehetne mondani. Már csak azért is mert pénz és mindenféle protekció nélkül szemtelenül fiatal korom ellenére elég nagy tiszteletnek örvendtem. Már 19 éves koromban nagyon jó baráti kapcsolatban voltam az Ukrán – Amerikai maffia összekötőjével de ennek ellenére soha sem használtam ezt a kapcsolatot. De ki akarok lyukadni végre oda, ahol meg lehet látni ennek az eredménynek a kiinduló pontját. Hitler tudta mi van a kezében és ezt fegyverként használta. Ez az okkultizmus ereje volt. Erre én is rá jöttem. Azt hiszed, hogy a Csillagok Háborúja mese? Hát tudd meg, hogy nem az. Átéltem a Jedi korszakot. Erről majd később! A keresgélésem egy jelentéktelennek tűnő Álmos könyv olvasásával kezdődött, meg egy kis ufológiával. Ez sokakat megmosolyogtat, de annak, aki hisz benne, félelmetes erővé tud válni a kezében. Én rájöttem erre és használtam. Persze ez nem lett volna elég önmagában, de én falni kezdtem ezeket az okkult dolgokat. Elsajátítottam a tenyérjóslást, tükrözést, szellemidézést, kártyából való jóslást. Ezt még azzal tetőztem, hogy elkezdtem az abban az időben legkönnyebben megszerezhető Pálmatex ragasztó használatát. Undorító, nem az intelligens drogok közé számít, hanem a kemény drogok közé van sorolva. Rájöttem magam arra, hogy ez a kettő fantasztikusan működik, ha jó összhangban használjuk. Sokszor egy szívásra 1,50 kg ragasztót el szívtam és érdekes volt, hogy nem vesztettem el az eszméletem, ahogy sokakat látni, hanem összehangolva az ördögi dolgokkal erőt tudtam belőle meríteni. Az igazi megszállottságom és félelmeim ott kezdődtek, amikor megidéztük Hitler szellemét. Ahogy zajlott a szeánsz a vezetésemmel, egyszer csak a szoba padlóján egy új náci bőrcsizmának az erőteljes nyikorgása hallatszott. Ez az esemény kellően megviselte és nagyon hosszú ideig befolyása alatt tartotta a társaságot. Az életünk átkerült egy másik dimenzióba, kezdetét vette az életünk, életem véres korszaka. Mások lettek a nappalok, mások lettek az éjszakák más lettem én is más lett a légkör körülöttem. Ha tetszett, ha nem, tanulnom kellett az ördögi praktikákat. Ezt a hatalmat valójában nem kellett várni, jött magától. Addig is ittam, most elkezdtem egy kicsit más mértékben. Minden nap 15 – 20 liter vörösboros Cola, aztán még éjszaka a többi, sör, vagy tömény. Az indok ere a mértéketlen ivászatra az volt, hogy vagy ittam, vagy kifolyattam valakinek a vérét. Ezt az utóbbit nagyon nagy örömmel tettem még az első időszakokban, de aztán rájöttem arra igazán, hogy kinek dolgozom, és már nagyon terhes lett ez a számomra. Mondhatnánk úgy is, hogy egy idegroncs lettem. Ez kívülről nem látszott, ha valaki csak úgy rám nézett. Most nem azt mondom, hogy jóság áradt rólam, hanem azt, hogy nem lehetett látni annak jelét, hogy nincsenek otthon. El kellett döntenem minden nap azt, hogy ájulásig iszom, vagy pedig csak úgy vedelgetek és kifolyatom valaki vérét. Nem volt sok választási lehetőségem, és ez szinte megőrjített. Szóval már tudtam azt, hogy kinek dolgozom, most már csak szót kellett, volna vele érteni. De tudja meg mindenki! Az ördöggel nem lehet szót érteni! Ő emberölő volt kezdettől fogva. Ha ezt sok Sátánista tudná, akkor nem menne bele ebbe a játékba. Az ördöggel nem lehet játszani Ezt sok naiv kis PVC dzsekis rocker hiszi, akinek a határa fel van írva a 666, de nem ez a sátánizmus. Ez kisstílűség. Írtam róla, hogy az ördög Isten majma. Isten igazi imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják. Mit gondolsz az ördög, nem ugyanezt teszi? A barátaim, akikkel együtt kellett innom ezt a keserű poharat, napról – napra ijesztőbb beszámolókat tettek a közösségünkben, ami arra ösztökélt bennünket, hogy ebből kiutat keressünk. Az első kiútnak azt gondoltuk, hogy keresünk egy Sátánista papságot és beállunk a szerzetesek közé. Ez egy elszánt elhatározás volt. Akármennyire is kerestük ezt a kapcsolatot, egyszerűen nem tudtuk elérni a megfelelő személyeket. Most már tudom, hogy ez Isten akarata volt a számomra. Továbbra is abban az iszonyatos sötét mederben folyt az életem. /Egy barátom átéléséről/: Történt nála éjszaka, mielőtt elaludt volna, hogy egy sötét félelmetes erő, egy gonosz személynek a jelenléte megjelent a szobában. Szörnyű az, amikor nem tudod ki ellen és, hogyan kell védekezni. Én személy szerint nagykéssel, vagy baltával tudtam elaludni, de azt is úgy, hogy előbb kimerültem teljesen a lelki nyomásoktól, félelmektől. Ennek a srácnak rendszeres éjszakai látogatói voltak. Így kezdődött az egyik éjszakája. Megjelenik ez a félelmetes erő, az álom kimegy a szeméből, és csak azon gondolkodik, hogyan kellene túlélni ezt az éjszakát? Oda készít a párnája alá egy kést, a láthatatlan támadóval szemben, de mikor éjjel felriad a nyugtalan álmából minden erejét elveszítve és lezsibbasztva a félelem jelenléte miatt, összeszedve minden akaraterejét, próbálja elő venni a kést de nincs ott a párnája alatt. Eltűnt. Érezte azt, hogy valaki figyeli. A sötét szobában egy fenti sarokból, a semmiből jött piros fény homályosan megvilágította a szobát. Ezután megjelent előtte egy hatalmas, csuklyás, hosszú sötét ruhás alak, dereka kötéllel átkötve, és megkezdődött az igazi rémálom, ami eddig csak a filmekben vált valóra. Ez a gonosz szellem felemelte lábánál fogva valahova, mintha rögzítette volna, és hosszú éjszakákon át, kínzásokon ment keresztül. Ez sajnos valóság volt. Egyszer ugyanez az alak jelent meg nekem is éjjel, de akkor már valamilyen szinten ismertem Istent, és mikor Jézus Krisztus nevét használtam, odébbállt. Tudtam és éreztem, hogy ez a halál volt. Emberek, ne játszadozzatok az okkultizmussal, mert a halál ott liheg azoknak a nyomában, akik ezt részükké teszik az életükben. Isten azért küldte az Ő egyszülött Fiát erre a világra, hogy megmutassa magát az embereknek, azért, hogy a hiába való dolgoktól, mint pl. az okkultizmus az Elő Igaz Istenhez térjenek. Ha igazi szellemi átélésekre vágysz, ne habozz tovább, hanem fogadd el Isten Fia feltámadásának erejét és átéled az igazi Szellemi valóságot, ami legyőzte azt a csalót, aki lehet, hogy téged is a megtévesztés útjára akar vinni! Az okkultizmus mindig félelemben nyilvánul meg. A fasiszta Németországnak az igazi ereje alulról jött. Ezt a tudást Hitler ki is használta. A gonosztól kapott hatalommal leuralta az embereknek a lelkét és döntéseiket teljes varázslás alatt tartotta a körülötte lévő embereket, és ez által véghez tudta vinni az ő saját akaratát, amit igazából a Sátán táplált belé. Amikor rájöttem erre a tényre, már túl késő volt ahhoz, hogy visszaforduljak, vagy leálljak, de még azt sem tudtam mondani, hogy egy kicsit most megállok. Egyszerűen ez lehetetlennek látszott. Az elmém kezdett deformálódni. A gyűlölet mindig nagyobb és nagyobb formát öltött bennem. Akik napközben a legfélelmetesebb erőt képviselték, azok éjszaka meg olyanok voltak, mint a nyulak, akik reszketnek attól, hogy mikor talál rájuk a vadász. Ezek miatt a kemény megnyilvánulásaim miatt mindennapos vendég voltam a rendőrségen. Szinte élveztem ezt a helyzetet, mert éreztem, hogy kezemben tartom a dolgokat a rendőrség akármilyen fenyegetése ellenére. Amikor bevittek a rendőrségre kávéztattak, cigivel kínáltak, beszélgettünk a fajkérdésről, és meglepetésemre kibökték azt is, hogy segítsek nekik a tisztogatásban. Ez az ára annak, hogy becsukják a szemüket. Ez annyit jelentett, hogy a szó szoros értelmében szabad kezet adtak arra, hogy bárkit félre tegyek az útból, aki nekem nem tetszik. Ez bárki lehetett. Ha ismeretlen rendőrök bevittek, vagy szórakoztak velem, egy pár perc múlva le lettek állítva. Élveztem ezt a helyzetet, hát erre vártam. De ennek ellenére az éjszakáim még mindig gyötrelmesek voltak. Azzal viszont tisztában voltam, hogy mindez azért van, mert kapcsolatom van egy felsőbbrendű szellemi tekintéllyel. De nem így indult ez az egész. Tudjátok milyen érzés, amikor megtapasztalod fizikálisan azt, hogy egy hatalom kimegy belőled a szemeden keresztül? Sokszor átéltem, amikor bementem egy idegen éjszakai szórakozó helyre, hogy megálltam az ajtóban és elkezdtem halk hangon mormolni a varázsszavakat azokra az emberekre, akik ott voltak. Mi előtt beléptem volna, az ő tudtukon kívül leuraltam a lelküket és úgy történt minden, ahogy akartam. Szinte hihetetlen. Egyszer még a szovjet katonákkal is összecsaptam fiatal gyerek létemre. Akik ismerték az orosz katonákat azok tudják, hogy elég kemény legények voltak nem voltak nyápicok vagy anyám asszony katonái. A náci ideológiámat megvalósítva mentem oda hozzájuk ezért beléjük kötöttem azt mondva, hogy menjenek haza. Egy – két pillanat telt el és azt éreztem teljes fizikális valóságban, hogy egy külső hatalmas erő belém jön annak ellenére, hogy nem hívtam. Rögtön meg éreztem azt, hogy bármit meg tudok tenni, amit akarok. Elég nagy darabok voltak, lehettek négyen- öten, de nem ez számított, mert ezzel az erővel szinte dobáltam őket a levegőben. Emlékszem arra, hogy ennek az akciómnak hatalmas híre lett, mivel ezt a saját szemükkel látták az ottlévő emberek. „Sikert – sikerre” halmoztam, de az éjszakáim továbbra is gyötrelmesek voltak Megemlítettem a Csillagok Háborúját és ezeket a JEDI dolgokat. Nem vicc, amit mondok, nevetséges, lehet, de mégsem az. Emlékeztek még a mesékben a repülő szőnyegről? Nekem, ami régen csak mese volt valóssággá vált. Volt otthon egy repülő szőnyegem, amihez nagyon erős lelki kötődésem volt, nagyon szerettem rajta üldögélni és anyagozás közben erőteljesen meditálni. Érdekes az, hogy amire erőteljesen koncentráltam, az, hirtelen megtörtént. Egyszer meditáltam rajta, hogy milyen jó lenne, ha megmozdulna ez a szőnyeg. Visszatérve, ahogy már mondtam, nem voltam soha úgy elkábulva, hogy ne tudjam, mit teszek. A meditáláshoz kellet, hogy az elmém működőképes legyen. Igaz az is viszont, hogy ha okkultizmus nélkül anyagozik valaki, teljesen más az eredmény, mint mikor tudatosan össze van kötve a kettő tevékenység. Nálam tudatos volt az egész. Nem kellett hozzá sok idő, a szőnyeg felemelkedett velem együtt, ezek után mindig ezen ücsörögtem anyagozás közben és élveztem az eredményét. A varázslás és a boszorkányság nem csak egy mesetéma, hanem valóság. Tárgyakat mozgatni ilyen lelkülettel nem nehéz, mivel nem te teszed, hanem az a démon benned, akinek átadtad magad. Úgy, hogy ne dicsőítsed magadat, hogy te milyen fantasztikus ember vagy, mert magadtól még arra sem lennél képes, hogy egy fűszálat arrébb tegyél. Egy ugyanilyen lelkületű barátommal egyszer felmentünk a padlásra anyagozni és leültünk egymással szemben, kb. négy méter távolságra. Csendben elkezdtük a ceremóniát. Nem telt bele sok idő egy erőteljes gyilkos indulat jött belém feléje, és ahogy később megéreztem ő belé is felém. Közöttünk nagyjából egyforma távolságra egy gerenda darabon el volt fektetve egy kovácsolt kb. öt centiméteres vas karmokkal ellátott boxer. De ahogy mondtam, én nem tudtam még akkor, hogy őt is ugyanaz az érzés fogta el velem szemben. Ez csak akkor derült ki, amikor ez a karom nem csak ő feléje indult el hanem felém is meglódult. Éreztem már a legelején, mikor elkapott ez a gyilkos vágy, hogy ez a küzdelem nem testben fog zajlani, hanem a szellemi világban. A tekintetünk hirtelen összeakadt és egyszerre a vas boxerre néztünk. Szinte érezni lehetett a szellemi feszültséget, hogy ki marad életben. Egyszer csak meg mozdult a karom és felemelkedett egy helyben remegett a levegőben aztán leesett és újból kezdődött előröl az egész. Amikor újból felemelkedett elkezdtem a nyaka felé irányítani. Iszonyatos energiát vett ki belőlem, utána ugyanúgy jött én felém. Aztán hosszú küzdelem után abba hagytuk az egészet és lementünk a padlásról és soha többet nem beszéltünk róla, másnak sem, és egymásnak sem. A levitállással kapcsolatban csak annyit, hogy ezek után már gyerekjáték volt megtenni. Anyagozás közben a barátaim szeme láttára majdnem csak vízszintes helyzetbe kerültem álló helyzetből. De ez akkor sem játék, mert ha az Úr megengedte volna, hogy benne maradjak, megkaptam volna a bűnömért a méltó büntetést: a pokolban kötöttem volna ki, ahol az ördög és a démonok röhögtek volna rajtam, hogy egy újabb embert sikerült becsapniuk. Ne játssz a tűzzel, hanem szabadulj meg minden okkult tárgyadtól „mert utálja az Úr mindezeket és ezeknek cselekvőit”. A közvetlen barátaim sorozatos szellemi átéléseknek szenvedő alanyai voltak. Minél több ilyen eset történt velünk, annál vadabbak lettünk és nem riadtunk vissza semmitől. Képesek voltunk minden aljas cselekedetre, amit csak el lehet képzelni. De milyen csodálatos Istenünk van, hogy nem a bűneink szerint bánt velünk, hanem az Ő túláradó jósága és szeretete által. „Mert ahol meg sokasodik a bűn ott a kegyelem is nagyobb lesz!” Lopásokból, betörésekből, és jómagam sokszor leütéses rablásból éltem. Mindig meg volt arra a pénzem, amire szükségem volt. Fényes nappal összeszedtük a pénzt az utcán, éjszaka meg tivornyáztunk belőle. „De ebül szerzett pénz ebül fogyott el”. Egy napon sok beszélgetés után úgy határoztunk, hogy valamilyen úton-módon elszakítjuk magunkat ettől az átkozott lelki állapottól. Mivel hogy tisztában voltunk a szellemvilággal és tudtuk, hogy létezik a Sátán, ezért tisztában voltunk azzal is , hogy Isten is van. Csak ez esetben elkorcsosult látásunk volt Istenről, ami azt jelenti, hogy gyengének és kicsinek tituláltuk Őt. Hogy miért? Azért mert az ördög ezt valahogyan a lelkünkbe ültette. Ha valaki nekem csak annyit kiejtett a száján, hogy „Isten”, a dühroham kerülgetett, szinte megőrültem e név hallatán. Azt az embert darabokra tudtam volna tépni. Környezetemben nem volt szabad kiejteni Isten Nevét. Sok bűnben élő ember azért nem látja meg Istent, mert az emberek elgyengítették Isten Igéjét a saját maguk törvényeivel. Még az a jó, hogy Istennek semmi nem lehetetlen. De képzeljétek el, annak ellenére, hogy ezt vallottuk, mégis arra az elhatározásra jutottunk, hogy felkeresünk egy papot és megkérjük a mi magunk módján, legyen olyan „kedves” és segítsen nekünk ebben a lelki dologban. Tudtuk azt, hogy az ördög és Isten egymással szemben áll és, hogy nem bírják egymást, és talán majd történik valami, ami a hasznunkra lesz ez ügyben. Tényleg nagyon szerettük volna, ha ez megvalósul, legalábbis, ha elindul valami változás az életünkben. De nem ez történt! Miért? Azért amit az előbb mondtam, az emberek megerőtlenítették az evangéliumot a saját törvényeikkel. Ehhez a kijelentésemhez addig fogok „ragaszkodni” amíg azt nem lehet látni, hogy az egyháznak mondott közösségek feltétel nélküli szeretettel követik Istent és aztán ugyan ezzel a szeretettel közelednek a világ megvetettjeihez, szemeteihez, a senkikhez, hogy azokat Isten dicsőséges szellemi gazdagsága által egy gyümölcsöző új életre vezessék. Ez az Evangélium! Ez Isten üzenete! Ez Jézus szeretete! A bazilika mellett laktunk, ezért nem kellett sokáig várni a „szerencsére”. Kb. fél óra múlva arra jött egy pap. Gyors léptekkel megindultunk feléje és pillanatok alatt sötét kérdő tekintetek középpontjában találta magát. Soha nem felejtem el azt a rémült tekintetet, amit vágott, a fejéből kiment minden vér és halálra sápadva szinte kegyelemért könyörögve nézett ránk elhomályosodó szemeivel. A csendet én törtem meg egy kéréssel : „atyám segítsen nekünk”! El kell mondanom, hogy nagyon nehezemre esett ezt kimondani. Szinte rosszul lettem e szavak után. Hogy miért? Megmondom, úgy hiszem, itt kezdett valami megtörni az életemben. Az ördög, azt hiszem, nem tudta elviselni ezeket a szavakat a számból, mivelhogy előtte őt szólítottam uramnak. A szó szoros értelmében. Végső elkeseredettségemben már így szóltam a gonosznak: uram! Mutasd meg sorban, azokat az embereket, akiket meg kell ölni és takarodj el az életemből! Bárkit bemutatok neked véres áldozatként. Hát ezek után biztos nagy csalódás érte. Miután nem válaszolt semmit a pap, elkezdtem neki sorolni azokat az eseményeket, amit átéltünk és arra kértem, szabadítson meg bennünket, mivelhogy ő Isten szolgája. A válasz, ami kijött remegő elszíntelenedett ajkai közül ez volt: „Iigggeeennn, haaalllootttaam mmmár iiilyenrőőől. Aazz 1800-as éévveeeek végééén eggyy aatyát uuugyaaan ííígy gyötöört az öördög.” És nagy csend következett. Vártuk a további információt. Ami jött is. „Saajnos neeem tuudook seeegíttenii.” Nem csúfolódásból írtam le ezt. Bárcsak ne így történt volna. Bárcsak Isten minden szolgája fel lenne kenve a szabadításnak a Szellemével. Ahogy Jézus is felkenetett a Lukács 4 – ben „amikor azt mondja, hogy az Úrnak a Szelleme van Ő rajta. Hogy, megszabadítsa a foglyokat és hirdesse az Úrnak a kedves esztendejét” Még teljesen világosan emlékszem rá, hogy ezek után felkiáltottam nyomorúságomban: Isten, ezek a Te szolgáid? Csalódottan és szomorúan tértünk haza és kezdődött újból előröl az egész, amiről azt hittük, hogy talán aznap vége lesz. Mi nem éreztünk semmit, de ennek ellenére a mi tudtunkon kívül Isten cselekedett. Hiszem azt, hogy Isten látta a mi keresésünket, mármint azt, hogy Őt keressük és annak ellenére, hogy az a pap nem tudott segíteni az Ő csodálatos szeretetét nem tagadhatta meg a mi drága Megváltónk miatt „Aki felvitte a mi bűneinket a fára, hogy a bűnöknek meghalván az Igazságnak éljünk”. Az Ige így szól: „Közeledjetek az Istenhez és Ő is közeledni fog hozzátok”! Az ebben a csodálatos, hogy mi nem ismertük ezt az ígéretét Istennek és ennek ellenére Ő elindított egy folyamatot, ami elvezetett engem is az Ő jelenlétéhez. Jézus már kb. 2000. éve megelőlegezte a mai kor emberének a megváltást, csak el kell fogadnia. Azt mondja az Úr, „hogy Ő előbb szeretett minket, mint ahogy mi szerethettük volna Őt”. Ezért amik most vagyunk, az az Ő szeretete által lett, ez az áldott életünk, ami Őt dicsőíti. El szeretném mondani mindazoknak, akik szeretnének kemények lenni, vagy keménynek látszani: az életük, még ha nem is robbanásszerűen de biztosan a kárhozat felé megy. Ha érzed, ha nem, ez az igazság. Szörnyű dolog olyan fokú gyűlöletet átélni nap, mint nap, ami már téged is az őrületbe vezet, amikor ártatlan kisgyermekek felé is gyilkos indulatokat táplálsz. Ez felőrli az embert. Iszonyatos! Ennek az indulatnak szinte nem tudtam parancsolni, mert már nem voltam ura saját akaratomnak. Hogy ezt az érzést még jobban kifejezzük, már korábban tetováltattunk a bal csuklónkra jól láthatóan egy horogkeresztet, amit szinte élvezettel mutattunk oda abban az időben bármelyik vendéglátóhelyen a jegyszedőnek. Akik persze elborzadt tekintettel pecsételték végig az egész társaságnak a bal kézfejét. Telt múlt az idő az életünk nem változott jó irányba, csak süllyedtünk lefelé egyre jobban. Ahová csak betettük a lábunkat a halál szellemének a jelenléte leuralta azt a helyet elkötelezve egymásért szinte bármit megtettünk volna. Egyszer az egyik banda tagot nagyon helyben hagyták, eltörték a bordáit, szétverték a fejét, nagyon elintézték. Akkor olyan elhatározásra jutottunk, hogy a szövetségünk megerősítésére felvágjuk az ereinket és megisszuk egymás vérét. Ezt meg is tettük és én komolyan is gondoltam. Az egyik elszánt emberemmel, aki bárhová követet is volna, még azon az éjszakán felkerekedtünk mindenféle fegyverrel és elindultunk, hogy végezzünk azzal az emberrel. Gyilkos indulattól lihegve, élvezettel beszélve az úton egymás között, hogy miként fogunk vele végezni. Hála a Mennyei Atyának, hogy nem találtuk meg sehol sem. Ez egy éjszakai nagyon félelmetes ember volt hatalmas izmos, mindenre elszánt, de mikor valahogyan a fülébe jutott ez az egész eltűnt hosszú időre. Az életünkben ezek a megmutatkozó okkult erők még mindig ott voltak vastagon. De ennek ellenére valami történt, amiről mi nem is gondoltuk volna, hogy ez Isten gondoskodó szeretetének a munkája. Az egyik banda tagunk eltűnt a körünkből. Hiába kérdeztük, kerestük bárhól, nem tudtak róla semmit sem, még a saját édes anyja sem. Hosszú hónapok múlva miközben már tényleg nem tudtunk egyáltalán semmit sem kezdeni magunkkal, egy napon beállított ez a barátunk-mindnyájunk meglepetésére. Azért is meg lepődtünk, mert már régen láttuk, meg azért is, ahogy kinézett. Jó nadrág zakó ing szép cipő volt rajta. Hát te meg, hogy nézel ki? Kérdeztem. Nem volt agresszív nem volt flegma, hanem elkezdett Jézusról beszélni. Ezen aztán teljesen meglepődtünk, mivelhogy egyáltalán nem volt hivő, sőt még ezt a nevet ki merte ejteni a száján a jelenlétünkben. De érdekes, hogy egyáltalán nem lettünk feszültek a téma hallatán. Kérdezem, vajon ez a kenet? Igen ez elkezdett bennem munkálkodni fáradhatatlanul. Egy hétig a barátunk újból ott lakott nálunk és egyfolytába be nem ált a szája Jézusról. Már lyukat beszélt a hasunkba. Másik oldalról meg kíváncsivá tett bennünket a Jézusról, szóló csodákról, amik ma is működnek egy Igazi Istenimádó keresztény emberben. Az következendő hétvégén nem az éjszakai helyeket vettük célba, hanem felültünk a Budapesti vonatra, és uzsgyi a gyülekezet. Szinte elviselhetetlen volt a számunkra a légkör. Mindenki csak jött oda és mosolyogva üdvözölt, hát ez már sok volt a számunkra csak néztünk egymásra, hogy hová kerültünk. Ez még mind semmi sem volt, az Úr még azt is elintézte, hogy abban a nagy csarnokba az ajtótól a legtávolabbra ültettek. Ha máshol lettünk volna nem jelentett, volna gondot kitörni egy pillanat alatt, megoldottuk volna a kérdést. De itt? Egyszerűen meg mozdulni is alig tudtunk szinte rosszul voltunk a gyengeség és az ájulás kerülgetett. Hát még dicséret közben szépen énekeltek táncoltak tapsoltak hát ez már több volt a soknál. Alig vártuk, hogy vége legyen. Szinte rohantunk kifelé és egész úton hazafelé nem ált másból a beszédünk, minthogy esküdöztünk egymásnak minél nagyobb dolgokra, hogy többet ennyi nem normális ember közé nem tesszük be a lábunkat. Pedig most már tudom, „jó Istenért, bolondnak lenni.” „Mert tetszett az Istennek, hogy az Igehirdetés bolondsága által tartsa meg az embereket” Szóval megtörtént ez első igazi lépésünk saját tudtunkon kívül Isten felé. Az Úr úgy érintett meg engemet, hogy szinte egyáltalán nem tapasztaltam az Ő jelenlétét. El kell, hogy mondjak egy történetet. A sok – sok bűntényt, amit elkövettem, soha nem kaptam meg érte a méltó büntetését. Míg el nem kezdtem keresni Istent. Mi után felkerestük az a papot rá nem sokra, elkövettünk egy olyan cselekményt, ami két embert az intenzív osztályra küldött. Addig soha nem volt probléma lerázni magunkról ezeket a dolgokat. De most valahogyan ügy lett belőle és nem is akármilyen. Börtönbüntetést akartak adni. Nem igazán volt ínyemre de ennek ellenére, már az sem jelentett volna különösebb lelki megrázkódtatást, hogy ha lecsuknak. Érdekes, hogy –e kettő dolog, a tárgyalás és az Istennek keresése és megtalálása között nem sok, szinte egy – két hét volt. Ezt azért mondom el, hogy lássuk meg mekkora Isten kegyelme azokhoz, akik csak egy kicsit is keresi Őt. Amikor mi egyet lépünk Ő kettőt lép az Ő szeretete végtelen, és nem a mi bűneink szerint cselekszik velünk. Visszatérve az égre és földre való esküvésekhez, hogy mi soha többet nem tesszük be a lábunkat gyülekezetbe, aminek az lett a vége, amit mi elgondoltunk vagy elterveztünk, hanem teljesen más. Szóval hétvége után eljött az első nap hétfő. Meg sem említettük egymás előtt a kérdést, hogy el e menjünk még egyszer gyülekezetbe. Csak lapítottunk sunyin csendbe. Még véletlenül sem került szóba a téma. Aztán eljött a Kedd. Úgy éreztem akkor még gyengén, mintha elkezdenék vágyakozni a gyülekezetbe. Eszméletlenül szégyelltem magamat ezért. Ne is mertem mondani ezt a többieknek. Aztán eljött a Szerda ez az érzés még jobban erősödött bennem szinte már nyugtalanított. Még, az nap este össze hívtam a csapatot egy konzultációra ezzel kapcsolatban. Persze nem mondtam meg nekik előre, hogy miről akarok beszélni velük mivel, hogy szégyelltem. Zavaromban egyből rá kérdeztem: ti is érzitek azt, amit én? Meglepetésemre egyforma választ kaptam tőlük: igen érezzük! Ezek után nem volt kérdéses a hétvégi Istentiszteleten való részvétel. Alig vártuk már a Szombatot és mind, akit puskából lőttek ki az elérkezett időpontban, uzsgyi irány pest. Emlékezetes idő volt 1989 pont az nap mikor a Déli pálya udvart elfoglalták a hajléktalanok. Az Isten tisztelet végét vártuk már, hogy mikor jövünk, mi mikor mondják már, hogy ki akarja befogadni Jézust a szívébe? De ez is eljött és mi úgy, mint kiknek a szemét vették volna, rohantunk előre. Mivel tudtuk azt, hogy a délibe nagy balhék vannak ezért mi is tisztességesen, felszerelkeztünk. Legalább is én. Volt nálam egy golyószóró heveder. Az mindig az oldalamon lógott ez félig volt töltényekkel, persze nem voltak már élesek de ezzel hatalmasat oda lehetett vágni. Amikor rá került a sor, hogy használjam elég volt, csak ha lecsatoltam és duplán a kezembe meg lóbáltam. Rögtön elértem a megfelelő hatást. Aztán volt nálam kb. egy 50 cm kés, aztán a kedvenc saját kézzel kovácsolt már említett vas karmok, amiket már jó néhányszor leteszteltem és soha nem hagytak cserben. És még ezen kívül egy elég súlyos láncos buzogány, amitől még én is féltem meg még egy kis balta, ami aztán mindenre jó volt. Hát így mentem ki az első sorba befogadni Jézust az én szívembe. Meg lepetésemre, amikor körbe néztem ugyan olyan emberek, mint én voltam jöttek előre, de nagyon sokan. Amikor elkezdődött az imádság, csak azon vettem észre magamat, hogy a könnyeim folynak a szememből. Nagyon szégyelltem magamat ezért feltűnés nélkül letöröltem, aztán előhúztam egy jó sötét szemüveget és felraktam a szememre, de ez nem segített rajtam. Még kellemetlenebbül éreztem magamat mivel, hogy a könnyeim csak folytak, és folytak. Tudjátok, amikor hívták előre az embereket én jómagam úgy futottam előre. Nem szégyelltem az Úr hívását. Amikor elmondtam az imádságot Egy hatalmas vágyat éreztem ara, hogy letegyem a fegyvereimet előre a színpadra, de mégsem tettem. Az ördög súgta a fülembe hát hazafelé, hogyan véded meg magadat a déliben? Hiszen háború folyik a bandák között benneteket ma éjszaka, elintéznek, kikészítenek. Isten bizonyságot adott hazafelé: A délibe érkezve Isten tisztelet után tényleg nem volt valami bizalomgerjesztő a látvány. Az ördög dühöngött körülöttünk. Gyilkos szerszámokkal rohangáltak körülöttünk. Nemsokára észre vettük, hogy figyel bennünket legalább egy 15 – 20 fős galeri. Azon gondolkodhattak, hogyan bánjanak el velünk. Mielőtt kijöttünk az istentiszteletről imádkoztak értünk és elláttak bennünket szükséges tanácsokkal, pl. hogyan imádkozzunk. Azt is elmondták mit tett értünk Jézus a kereszten és, hogy mit tett az ellenséggel. Hát én ezt el is hittem. Szóval amint észre vettük, hogy mi készülődik ellenünk, a jó tanácsokra hagyatkozva életemben először szívből elkezdtem imádkozni hangosan a barátaimmal együtt Jézus Nevében, hogy az Úr ne engedje meg ezt a balhét, amit igazából nem is akartunk, mivel, hogy egy csodálatos békesség volt rajtunk. Becsukott szemmel mondtam el az imát, és amikor kinyitottam a szememet, senkit nem láttam körülöttünk. Na valahogy én is így gondoltam Említettem már a bírósági tárgyalás, hát nem lett belőle semmi. Elérkezett a tárgyalás napja. Megkérdezték tőlem, hogy meg – e bántam, amit tettem? Felálltam és kijött a számból az a szó amire nem emlékszem, hogy sűrűn kijött volna a számon: igen megbántam és befogadtam a szívembe Jézus Krisztust mint megváltómat Aztán felemeltem a Bibliámat amit úgy kaptam, és így szóltam: ennek a szerzőjét hívtam be az életembe és szeretnék megváltozni! Elhiszitek, hogy csend lett? „Amikor mi meg valljuk Jézust ez emberek előtt Ő is megvall minket a Mennyei Atyánk előtt”. A tárgyalás befejezése előtt a Bíróság ki hirdette az ítéletet: Szabó Csaba fél év börtön. Aztán egy kis hallgatás után így szolt a bíró két évre felfüggesztve. Isten ott bizonyságot adott nekünk arról, hogy Ő neki akármilyenek is vagyunk gondja, van. Az az örömhírem számodra, hogy akármilyen aljasnak, senkiházinak érzed magadat Isten teljesen másképp, vélekedik rólad. Isten téged nem egy elkárhozó embernek lát, hanem egy üdvözülőnek az Ő Fia Jézus Vére által! Térjünk vissza ara a bizonyos napra, amikor Isten megengedte nekünk, hogy a szívünkbe fogadjuk az Ő Fiát, Jézust. Haza felé tartva a vonaton, szinte érezhetően Isten jelenlétébe kerültem. Nagyon jól éreztem magamat a békesség teljesen betöltött. Annak ellenére, hogy halvány lila gőzöm sem volt a kereszténységnek a lényegéről, úgy éreztem, hogy Isten papja leszek és ezt ott nyomban el is határoztam. Azt mondhatom, hogy ez vágy őszintén nagyon mélyről és legbelülről tőrt elő. Sajnos sokáig tartott ez a folyamat, ami sem, nekem, sem pedig a körülöttem valóknak sem tett jót. Kb. éjjel 11 és 12 óra között értünk haza. Amikor lefeküdtünk már szinte berögződötten vártam a félelmekkel teli éjszakát. Az el kell, hogy mondjam senki nem beszélt nekem semmiféle keresztény átélésekről semmi elragadtatásról és egyebekről. Ezen az éjszakán sem járt semmi más a fejembe miután lefeküdtem, csak az, hogy valahogy megússzam ezt az éjszakát. Szinte adósnak éreztem magamat az ördög felé. Miért? Hát, csak, azért mert ezen az éjszakán semmi megszokottat sem tettem. Elmaradt az ájulásig való ivás, és elmaradt a vérfürdő, sőt még napközben sem tettem semmi olyasmit, amit szoktam, pl. nem anyagoztam, nem kötekedtem. Valahogy ez az egész keresztény ügy teljesen lekötött. Amikor letettem a fejemet a párnára a már előre rettegve várt esemény helyett egy csodálatos átélésben volt részem, ami még a mái napig is valóságos emlék, mert ez egy élő történés volt számomra. A szemem lecsukódott és egy hatalmas erőt éreztem, amit addig még sohasem. Ezután ez az erő e testembe hatolt és az akkor újjászületett szellememet ki szippantotta a külső porsátorból és elkezdte felfelé vinni hatalmas sebességgel. Láttam, ahogy elhagyom a testemet, ahogy alszanak körülöttem a barátaim, ahogy kimegyek a mennyezeten és a padláson keresztül, és rá állok egy fényes ösvényre, ami felfelé vezetett és nem láttam a végét. Tudatában voltam annak, hogy mi történik velem a testem holtan feküdt az ágyon, mivel a szellemem a lelkemmel együtt elhagyta. Amikor az ember ki lép a testből teljes öntudatában van az állapotának. Ha az Úrhoz mész meg érzed annak az állapotnak az örömét, tapintasz, látsz, jársz rajta, szagolsz egy szóval ÉLSZ. De ugyan így van ez fordítva is. Ha nem a Menybe kerülsz. Ezek után már csak egy választásod van a POKOL itt is ugyanezek a szabályok érvényesek. „És örökkön – örökké kínoztatnak” Itt is tudatában vagy, mindannak ami történik de, már nem tudsz ellene tenni semmit! Ép, ezért ha hallod az Úrnak hívó szavát ne keményítsed meg a te szívedet! Engedj az Evangéliumnak és fogadd el Jézus szeretetét, amit meg mutatott feléd a Golgotai kereszten! Fogadd el az Ő, kiontatott vérét, ami a te bűneidért, ami a pokolba vinne a FÜZETSÉG. Jézus egyszer és mindenkórra eltörölte ez ellenünk szóló vádiratot, ezért szabadon jöhetsz Istenhez, ha ezt elfogadod. Amint ezen a fénylő keskeny úton suhantam felfelé egy résznyi megtétele után hatalmas üres fakereszteket láttam, ahogy feljebb vitt ez a hatalmas erő a fakeresztek helyett mintha márvány keresztek lettek volna, amik ontották magukból a dicsőség fényét. Éreztem, hogy a lábam még mindig nem éri a „talajt” csak suhantam egyre feljebb és feljebb. A meredek emelkedő lassan alábbhagyott és megérkeztem a tetejére, ami síknak látszott. Ott fent még mindig nem tudtam, hogy igazából mi történik velem. Egyet tudtam és éreztem, mégpedig azt, hogy a szeretet körülvesz. Ahogy elgondolkoztam magamban: milyen jó itt milyen gyönyörű, csodálatos és közben nézegettem körbe mindenhonnan csak fényárad rám, egy belső hang meg szólalt ez az érzés, amit érzel Isten szeretete és jelenléte ez Maga Isten. Közbe lenéztem a lábamra és láttam, hogy e „talaj” felett lebegek. Még mindig ez az erő tartott. Ez Isten Szent Szelleme volt. Legbensőbben csak áradoztam, hogy milyen jó itt de jó itt. Tudjátok, amikor a Menybe fogunk kerülni nem fogunk emlékezni semmi rosszra. Én még azt is elfelejtettem, hogy a testem odalent van valahol a földön egyáltalán nem érdekelt és nem volt bennem ilyen gondolat még csak a szikrája sem. „Isten megígérte nekünk, hogy el fog minden könnyet a szemünkről törölni, és az elsők még csak nem is említettnek”. Annak ellenére, hogy én ezt az Igét nem ismertem, de átélhettem. Eközben felemeltem a tekintetemet és úgy kb.5 – 10 métere nehéz meg ítélni, megláttam egy alakot. Hófehér ruhába volt. Az arcát nem láttam, mert dicsőséges fény áradt belőle, csak a haját figyelhettem, meg ami gyönyörű gesztenyebarna hullámos szinte festménybe illő vállig érő haj volt. Ahogy tovább néztem meg szólalt a bensőmben egy szelíd hang: EZ JÉZUS. Ő közelebb jött hozzám és kitárta átszegezett kezeit, miközben ezt mondta: GYERE ÉNHOZZÁM! Ahogy az Úr kimondta ezeket a csodálatos szavakat, a Szent Szellem ereje, aki addig is ott tartott most visszafelé a földre vette az irányt. Úgy, ahogy jöttem úgy is értem haza a testembe. Vissza a tetőn, a mennyezeten és úgy vissza a testbe. Mintha egy levelet tennének bele egy borítékba. Ekkor egy hatalmasat zökkentem és kinyitottam a szememet. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történt velem. Csak azt tudtam, hogy csodálatosan érzem magamat. Ezek után egyik pillanatról a másikra édesen elaludtam szinte leírhatatlan. Figyelj! Isten nem vádol téged. Nyisd ki a szíved kapuját! Nem kárhoztat, ahogyan azt sokan teszik. Jézus nem azt mondta nekem, hogy te ”mocskos bűnös” nem Ő szeretettel kinyújtotta kezét és hívott magához. Ez Isten Fia a Szeretet megtestesülése Ő nem vádol, nem korhol. Ő a kereszten elvégezte a szeretet munkáját. A megváltást a pokoltól! Szóval itt kezdődött Isten munkája bennem. Nehogy azt merje valaki is gondolni, hogy egyből szent fazék lett belőlem. Sőt kettőre sem, és még háromra sem. Isten nem lépi át a mi akaratunkat sohasem. Ő azt akarja, hogy saját ön szántunkból adjuk át magunkat neki. Isten nem egy robotot akar látni, aki előre be van programozva, és liturgikusan cselekszik nap – mint nap, hanem Jézus iránt való szeretetből kifolyólag követi Istent. A kereszténység nem egyenlő a vallással! A hívő élet a Szent Szellemtől vezetett élet, Aki minket megtanít az Új életben való járásra. A keresztény élet nem csupán csak egy megváltozott élet, hanem egy teljesen új élet, új célokkal, új gondolatokkal! Egy új nap számomra Reggel kipihenten, és frissen ébredtem fel. Nem sokra rá, elmondtam a barátaimnak az éjszakai átélésemet. Azok, akik ott voltak velem az Istentiszteleten nagyjából elhitték. Akik nem voltak ott, azok egyenesen hülyének néztek. Na mindegy én tudtam azt, hogy egy csodálatos dolog történt velem. A nap folyamán eszembe jutott, hogy kellene szívni egy kis anyagot. Ez annak ellenére, történt hogy nem éreztem semmi hiányát. Ki is töltöttem magamnak egy jó nagy adagot kb. 1 litert, és azon gondolkodtam: na most egy kicsit kellemesen elzsibbasztom magamat. Ez az én gondolatom volt. Az Úré meg teljesen más! Hát neki is gyürkőztem, és egyenletes szívásokkal vártam a megérdemelt eredményt. De most valahogy elmaradt, nem jött. Ez helyett Isten jött. A ragasztónak semmi hatását nem éreztem. Már elszívtam 1 litert és még mindig semmi. Nem tudtam, hogy igazából mi is történik körülöttem, ezért töltöttem magamnak még 1 liter ragasztót. Gondoltam, hogy ez majd megdobja. De nem dobta. Még mindi nem éreztem semmit, sőt annak ellenére, hogy a 2 liter ragasztót elszívtam teljesen a zacskóból még jobban tisztának, éreztem a fejemet, a gondolataimat. Kezdtem kétségbe esni. Mi lehet velem? Na töltöttem még 1 liter ragasztót. És tiszta erővel kezdtem szívni, de úgy, hogy majdnem beleszakadtam már. Higgyétek el, amit mondok, már teljesen az arcomra fogtam a zacskót, és úgy szívtam. De a ragasztó gőz helyett csodálatos friss Mennyei hegyi levegőáramlott a számba és a tüdőmbe. Először azt hittem, hogy na végre hatott az anyag de aztán rá döbbentem, hogy teljesen magamnál vagyok. Erre neki álltam mind valami őrült, szinte széttéptem a zacskót a méreg miatt, amit éreztem. Na még egy utolsó próbálkozás. Gondoltam. Neki álltam újból, becsukott szemmel, csak szépen lassan higgadtan hátha úgy sikerül. De újból jött a friss levegő a zacskóból, mintha egy magas hegyen lettem volna a teremtéskór, mikor még nem volt semmi környezet szennyezés. Ekkor kinyitottam a szememet, hogy lássak is már valamit mi ez az egész, ami történik velem. Megláthattam egy vibráló félköralku búra volt körülöttem. Rögtön tudtam azt, hogy ez csakis Istennek a műve lehet. A mérgem azonnal elszállt és ezt mondtam: hát ennek így semmi értelme nincs. Az Úr ezen a napon teljesen megszabadított az anyagnak a függőségétől. A szervezetem nagyon telítve volt ezekkel a kémiai anyagokkal, mert mindent elszívtam, csak hasson. Volt olyan idő, amikor két hét alatt ketten elszívtunk egy nagy 25 literes ragasztós bödönnek a tartalmát. Ezen kívül még iszogattunk, naponta azt a pár liter alkoholt, ezt még ki egészítettük egy jó pár 10 – 20 szem nyugtatóval – altatóval és erre még persze a pár doboz cigaretta. Ilyenkor elég volt úgy két dobozzal belőle. Egy szóval önpusztítót, életet éltem. Ezek után a történtek után már többet nem is nyúltam az anyaghoz. Igazából, nagyon örültem neki. Ugye elhiszitek? Miután elfogadhattam Istent hála, legyen neki, leges legbelül egy hit kezdett bennem kialakulni, ami arra késztetett, hogy szabaduljak meg minden okkult tárgyamtól és ilyen fajta szellemi közösségektől. Szinte egy gyűlölet alakult ki bennem ezek felé a cselekedetek felé és, hadnemondjam azok felé is, akik ezt tették és a szemem láttára ebből vagányságot műveltek. Persze én, mint a kötelességtudó keresztes lovag amikor csak tudtam ezt megbüntettem testi fenyítéssel. Hát ezzel megint nem szereztem magamnak jó hírnevet. Abban az időben kaptam meg Székesfehérváron a mostani Mack Donald helyén álló Palota étterem alsó szintjét. Amit az én ízlésemnek megfelelően úgy üzemeltethettem, ahogy én akartam. Ez a hely skinhead club-ként volt ismert. Ebben az volt a legfurcsább, hogy a másik felében meg csak romák voltak ezért egy kicsit mindig kiélezett volt a helyzet. Ebbe a clubba jártak punkok, skinhaed-ek, halál várok, akik a legotthonosabban igazából a temetőbe érezték magukat, ide csak zenét jártak hallgatni aztán valamikor ezt megfűszerezték egy kis anyaggal vagy érfelmetszéssel. Ezt ki is használtam arra, hogy az én felfogásom állttal Istent valahogy szóba hozzam. Mindig megtaláltam a módját a dolgoknak, hát itt is. Az első kazetta, ami a kezembe került az ÁMEN 1-ső kiadása volt. Ez elnyerte a tetszésemet és azt gondoltam, ha nekem jó, akkor jó mindenkinek. De igazából ez nem is érdekelt. Úgy gondoltam, ha valakinek nem tetszik, akkor majd meggyőzöm egy-két öklössel. Általában mindenkinek tetszett. Hála az Úrnak, hogy mindig volt, aki a szeretetről beszéljen és ez folyamatos, még ha nem is látszódó de belül érezhető hatásokat tett bennem. PL: kezdtem elhinni az evangéliumot, Jézus cselekedeteit, csodáit. Szerettem a történéseket. Mindig iszonyodtam azoktól az emberektől, akik csak beszéltek de nem tettek semmit. Ezért még a barátaimmal is elég keményen bántam. Elvártam tőlük a hitük /fasizmus/ megnyilvánulását. Szerintem ebbe hatalmas erő volt, és van. Amit megvallottam régen és megcselekedtem azt mindig erő kísérte. Hát, ha most megvalljuk az örökké való Igét és meg cselekedjük tiszta szívből, akkor ebbe mekkora erő lesz. Ha a mulandóban erő volt, akkor az örökké valóban milliószor nagyobb erő van, csak ne szégyelld! Én nem szégyelltem akkor a régit, mert hittem benne és meg is volt ez eredménye, noha most már szemétnek és mocsoknak vallom az Úr Jézusért. De mennyivel inkább nyilvánvalóvá kell, hogy tegyük az ujjat, amit Jézustól kaptunk. Ebbe lesz az igazi erő. Ez fogja legyőzni a világot, ez a hit az igazi erő, nem a gyűlölet! Mindig szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy hé idefigyelj, ez az igazi nem az! Azzal a kevéske hittel, amivel akkor rendelkeztem így gondolkodtam. Isten felé teljes tiszta közeledési szándékom volt soha nem volt bennem semmi hamisság feléje vagy részrehajlás egyszerűen szerettem volna közelebb kerülni hozzá, és ezt megvallani sem, szégyelltem senki előtt sem. Az egyik kedves kazettám, melynek címe „Had énekeljem az Úrnak kegyelmét örökké” szinte mindenhová elvittem magammal, és ahol csak tudtam, hallgattam. Így volt ez rendszeresen egy kocsmai törzshelyemen is, ha tetszett ha nem mindenkinek hallgatnia kellett óra hosszakon keresztül a dicséreteket. Ha ez nem tetszett valakinek sajnálatos módon a helyiség elhagyására volt kényszerítve a legjobb esetben. Szinte élveztem, ahogy az ördög nyög a dicséretnek a nyomása alatt. Ezt mind tudatosan és készakarva tettem. Tudom, hogy ez így nem igazán volt a helyénvaló de akkor ezt én így gondoltam. Teljes szívemből akartam Jézust követni. Ennek a megvalósulása több évet ölelt fel, amire eljutottam az Úr kegyelméből abba a stádiumba, hogy be tudjak menni és meg tudjak maradni egy gyülekezetbe. Akármennyire is akartam az elején egyszerűen éreztem magamon fizikálisan azokat a kötelékeket, amik egyszerűen nem engedtek fizikálisan közel, maradandóan az Úr házához. Fájdalmas volt azt átélni sokszor, hogy elszakadok az Úrtól akaratom ellenére is. Sokan elítéltek megítéltek ez miatt, ami még nagyobb fájdalmat okozott és még jobban távolabbnak éreztem magamat, mint azelőtt. Sokkal jobban tették volna, ha szeretettel fordulnak felém. Így mindenkinek jobb lett volna. Isten a szeretet kiken keresztül mutassa ezt, meg ha nem rajtunk keresztül? Vajon Istennek tetszik az ha mi akikért Jézus szenvedett a kereszten és életét adta mindenkiért egyformán mi elutasítjuk kemény szívvel? Vagy talán azon ütközünk meg, hogy ez a másik milyen bűnös és talán még meg is köszönjük jó képmutató farizeus módjára, hogy „köszönöm Uram, hogy nem vagyok olyan, mint az a vámszedő?” Az egyház sokkal több ennél! Jézus, amikor visszajön vajon talál-e hitet a földön? Isten így szol: irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Jézus elvégezte a munkát szenvedett érted és értem azért, hogy életed legyen és ezt az életet nincs hozzá jogod, hogy valakitől is elvedd. Járjál szeretetben és lásd meg, hogy mennyire szükség van Jézusra. Ne hasonlítgasd magadat sohasem a másikhoz, mert csak ítéletet veszel magadra. Ne a magad mértékével ítélj, hanem Isten szeretetével, és ez a zsinór meg mutatja Isten szeretetének a mélységét és magasságát, amit emberi ésszel nem lehet felfogni. A teremtett világ sóvárogva várja, nem a képmutató önigazult vallásos emberek megjelenését, hanem az Isten fiainak a megjelenését, akik telve vannak kegyelemmel és Krisztusi szeretettel, valamint hittel és Szent Szellemmel. Ez az evangélium! Gyermeki hit: Említettem a skinhead klubbot: történt egyszer, hogy azok közül a halálvárók közül, akik oda jártak, az egyik egy kissé jobban beanyagozott a kelleténél, és ezért hajszálhíján életét vesztette volna, ha csak az Úr közbe nem avatkozik. Minden „rendben” folyt a helyiségben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a tömeg kifelé tódul, mivelhogy egy fiú nagyon rosszul lett, mármint eszméletét vesztette. Fél perc múlva én is ott voltam a bejáratnál és láttam, hogy itt nem kis baj van. Gondoltam, na már csak ez hiányzott. De eszembe jutott egy ennél is jobb, mi lenne, ha imádkoznék érte? Mivel elhittem az Evangéliumot vele együtt azt is , hogy akik Jézus nevében kérik az Atyát azok akármit, kérnek meglesz az nekik. Ilyen egyszerű az Evangélium? Igen. Legalább is nekem ezt mondták és én teljesen „naivul elhittem”. Oda férkőztem a fiúhoz, hogy lássam, mi van vele és rá kellett jönnöm, hogy bizony egy szemernyi élet sincsen már benne. De ennek ellenére Jézus neve visszhangzott a szívembe és éreztem a benne lévő erőt is, ami arra biztatott, hogy tegyem a kezem erre a testre és imádkozzak és parancsoljak ebben a csodálatos névben. Azokat az embereket, akik kint voltak bezavartuk a klubba, hogy egyedül maradhassunk ezzel a fiúval. Emlékszem a Miatyánkot kezdtem el imádkozni teljes meggyőződéssel és bizalommal Istennek, hogy tegyen valamit ez ember érdekében. Jött is a válasz. A holttest elkezdett remegni és rázkódni, amikor Jézus nevét említettem. Vicsorgott és csikorgatta a fogakat, most már tudom, hogy kínjában, mivelhogy Isten, nyomást gyakorolt rá. Ezután rá kiáltottam: „A JÉZUS NEVÉBEN NYISD KI A SZEMED! Ere ő kinyitotta. Meg kérdeztem tőle, nem mintha nem tudtam volna, csak a bizonyosság kedvéért: hol voltál? Hol jártál? A válasz ez volt: „Messze jártam, mentem a sötétség felé, de még láttam, hogy térdeltek a testem felett és hallottam, hogy imádkoztok. Azt is láttam, hogy az imára egy fényes növekvő pont megjelenik és egy hatalmas erő, megragad, amit éreztem, és visszatol a testembe. Ez a fiú utána jobban lett. Amire kiérkezett a rohammentő a helyszínre teljesen magánál volt. A mentősnek az első kérdése az volt: hol van a beteg /halott/? A válaszom ez volt: Milyen beteg? Milyen halott? Doktor nő nem hallott még arról, hogy Isten az Ő Fiának Jézusnak nevében gyógyít, és csodákat tesz? Ő csak értetlenül, megdöbbenve nézet és mind, aki jól végezte a dolgát tovább ált a mentőautóval. Azt hallottam, hogy ez a srác jó pár év múlva üdvösségre jutott. Kérdezem én? Vajon azokban az években munkálkodott benne Isten? Egészen biztos vagyok benne, hogy igen. Emberek, ez az, amiről folyamatosan beszélek ez az, amire szükséged van a feltétel nélküli, szeret és a gyermeki hit. Engedd Jézus szeretetét megnyilvánulni rajtad keresztül a megvetett elvetett az életet unt emberek felé. „Isten nem gyönyörködik a hitetlen halálában, hanem abban, amikor valakinek az életét megmenti”. Őszintén mi hányszor voltunk hívő létünkre hitetlenek? Vajon Isten nem könyörült e meg mirajtunk? De bizony, hogy könyörült, sőt folyamatosan akarja velünk közölni az Ő szeretetét és azt az Isteni hitet, ami által kiálthatjuk, hogy Mennyei édes apukánk. Hát ép ezért ne legyük szűk markúak ezzel a két dologgal hit által adjuk át a szeretet forrását a szükségben lévőknek! EZ AZ EVANGÉLIUM „Akik a halál völgyében járnak fény, ragyog fel felettük”. Azt gondolták sokan, akik hallották ezt a történetet, hogy nem igaz, mert fizikális változás nem nagyon történt az életemben. Úgy hitték, hogy azonnal hatalmas átalakulásnak kellett volna történnie ezek után. Meg mondom őszintén, hogy történt is csak nem a vallásos képmutató „hívők” kénye kedve szerint. A szívembe egy csodálatos hit áradat kezdett el munkálkodni, amit a kívül valók nem láttak, csak egyedül Isten mivel „Ő a szívek és veséknek a vizsgálója” „Ő a jó pásztor Ő életét adta a juhokért Ő otthagyja a kilencven kilencet és elmegy a századik után, aki kitudja hol csatangol” A nagy rész az embereknek úgy gondolja, hogy ha ő úgy lát valamit, ami ő neki nem tetszik az már egyenlő Isten látásával is. Ez nagyon nagy hiba. Az ember ezzel a rossz hozzá állásával képes magát kirekeszteni a kegyelemből, a Szellem szabadságából és a törvénykezés helyét elfoglalni, ami nem az ember dolga. Az Ige azt mondja: „hogy mi, akik törvénykezni akarunk kiesünk a kegyelemből” Legyünk már végre valahára igazságosak és álljunk a Jó Pásztor oldalára. Visszagondolva azokra a napokra, amikor átéltem az elutasítottságot és lelkembe szörnyű fájdalmak kínoztak ez miatt, mindig ara a reménységemre támaszkodtam, hogy egyszer Isten meglátogat az Ő szabadító erejével és vége lesz ennek az egésznek és én is egyszer végre szabad emberként, élhetek. „A reménység, pedig meg nem szégyenít” Sajnos nem nagyon tolongtak utánam a földi jó pásztorok, de a Mennyei annál sűrűbben meglátogatott hajnalonként, éjszakánként, amikor hazafelé kódorogtam. Isten szeretete, nagyon sokszor villámként vágott belém a kihalt utcán. Általában térdre kényszeríttet Isten szerelme, ami szorongatta a szívemet miközben felemelt kezekkel sírva, kiáltoztam: „Istenem mikor lesz már vége, mikor szabadítasz meg” Így teltek a napjaim. A Szent Szellem ajándéka Sokan úgy hiszik, hogy Isten ajándékait ki lehet érdemelni, vagy hogy valami különleges módon adja Isten kiváltságos embereknek. De ez nem Így van. „Mert kegyelemből tartatunk meg hit által és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka ez nem cselekedetek szerint, hogy senki ne kérkedjék” Sajnos van egy mellverő csoport, akik nem is tudják talán, hogy mekkora bűn az, amit tesznek. „Értsük meg, hogy csak hit által lehet Istennek tetszeni.” Ez az egész állapot még mélyebb szellemi és lelki problémába sodort, de tudjátok, hogy a problémák a legjobb lehetőségek arra, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Ő ott jön, ahol már senki sem jár. Hallottam azt és olvastam is az Evangéliumokban, hogy lehet böjtben keresni az Urat hát én ezt is „naivul” elhittem. Elkeseredettségemben fogadtam egy három napos böjtöt az Úrnak, hogy szabadítson, meg vagy tegyen valamit az életemben, amivel még jobban közel kerülhetek hozzá. Elkezdtem keresni Istent, olvastam János Evangéliumát a szeretetről, könyörögtem folyamatosan, fohászkodtam és kerestem Atyámat. A szó szoros értelmében felkutattam minden zugot a városba, ahol csak Isten jelen lehetett volna, egyszóval kerestem Őt. Bementem minden templomba azzal a tiszta szándékkal, hogy talán megtalálom Őt de én ott nem találtam senkit sem, még egy lelket sem. A harmadik napon elkeseredve hangosan sírva olvastam az Evangéliumot a szobámban, ara vágyva, hogy meghaljak. Szinte fizikálisan éreztem Isten jelenlétét. Ahogy ültem az ágyamon Isten Szelleme rám szállt a kezeim az ég felé, elkezdtek emelkedni, mintha két oldalról emelték volna és egy csodálatos erő a számon keresztül betöltött és elkezdtem szólni mennyei nyelven, amiről azelőtt soha senki sem mondott nekem semmit. Meg kérdezheted: Honnét tudod olyan biztosan, hogy Mennyei volt? Tudod, az ördögi oldalt már ismertem eléggé ahhoz, hogy rájöjjek a szeretet és a békesség nem a pokolból, jön. Ilyen egyszerű az egész. Ja, még ami nagyon fontos elkezdtem megbánni a bűneimet, persze nem olyan szinten, mint a Biblia iskolában tanítják, hanem csak, úgy amiről én azt gondoltam az akkori világosságommal, hogy bűn. Valljuk be őszintén, hogy az ördög nem híres a bűnbánatról. Ez Isten Ingyen ajándéka ez a „megígért Szent Szellem, amit Isten ígért a benne hívőknek” Ez Isten szuverén hatalma. Az Úr azt akarja, hogy az ember minél közelebb kerüljön Hozzá és ennek érdekében Ő mindent, megtesz. Ebben sokan megbotránkoznak de, ez most már egyáltalán nem érdekel. Szeretnék csak az Úrra nézni és nem mulandó mellverő emberek kritizálására. Ha ezt teszem biztos, hogy győztes életet élhetek Krisztusban. Arra biztatlak kedves barátom, hogy „közeledj Istenhez teljes erődből, teljes lelkedből, teljes szellemedből és megadja néked a szíved kéréseit. Legyél erőszakos, azért amit a te drága Megváltód Jézus Krisztus megszerzett neked a Golgotai keresztfán, mert ez a tied Krisztusban!” Ne engedd, hogy képmutató vallásos emberek ellopják tőled azt, ami a tiéd.