Durics Hilmi HuszeinA Rongyos Gárda küzdelmeinek és a nyugat-magyarországi felkelésnek akad egy kevésbé ismert, mondhatni, máig teljes homályban levő története, mely még rengeteg kutatásra szorul.

Jelenlegi tényadatok alapján a felkelőkhöz egy máig tisztázatlan létszámú, ám igen jelentős erőt képviselő bosnyák és albán, magukat a magyar hazához tartozónak valló muszlim honvédő csatlakozott Durics Hilmi Husszein vezetésével. Ismeretlennek nevezhető történetük példája nem szabad, hogy elfelejtődjék...

A Rongyos Gárda küzdelmeinek és a nyugat-magyarországi felkelésnek akad egy kevésbé ismert, mondhatni, máig teljes homályban levő története, mely még rengeteg kutatásra szorul. Jelenlegi tényadatok alapján a felkelőkhöz egy máig tisztázatlan létszámú, ám igen jelentős erőt képviselő bosnyák és albán, magukat a magyar hazához tartozónak valló muszlim honvédő csatlakozott Durics Hilmi Husszein vezetésével. Ismeretlennek nevezhető történetük példája nem szabad, hogy elfelejtődjék.

A Monarchia összeomlása után több bosnyák katona és civil maradt a Trianon utáni Magyarország földjén. Így Durics Hilmi Husszein is, aki 1920-ban költözött Bécsből végleg hazánkba.

Önéletrajza szerint 1887. november 11-én született Bosna Krupa városában, apja (Durics Mahmud Aga) a város polgármestere s egyben gazdag fölbirtokos is volt.

Középiskoláját (Darul Muallimin) kitűnően végezte el, majd ezt követően Kairóban és Konstantinápolyban szerezte meg felsőfokú muszlim teológiai képesítését.

A híradások szerint a magyar és a bosnyák nyelv mellett beszélt kitűnően németül és törökül, valamint folyékonyan arabul és perzsául is.

1914-ben, az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra behívták, s mint tábori imám a vegyes bosnyák ezrednél szolgált.

Önéletrajza szerint a háború minden hadszínterén, ahol a Monarchia csapatai harcoltak, megfordult. 1915-ben a déli hadszíntéren (Szabácsnál) súlyos tüdőlövést kapott és a bal térde is megsérült. Még ez év nyarán, felépülve sebesüléséből, mint tartalékos tábori imámot ismételten behívták, s a Monarchia hadügyminisztériumától Ferenc József uralkodó által megerősített „mohamedán tábori főimámi” beosztást kapott. Ez a beosztás akkor századosi ranggal járt. A világháború végén nevezték ki őrnagynak. Muszlim vallástant is tanított a bécsi kadétiskolán növendékeinek.

A Monarchia összeomlásakor apját a szerbek agyonlőtték, s a család földjeit (1040 hold) elkobozták, a házukkal együtt. 1919-ben feleségül vette Hindy-Szabó Elek testőr ezredes lányát, a nálánál idősebb Idát, s 1920 októberében, beletörődve a boszniai helyzetbe, hitvesével Budapestre költözött. Ekkor (tehát már Siófok és Orgovány után) csatlakozik nyolcvanöt társával együtt Durics a Prónay-különítményhez. Részt vettek a nyugat-magyarországi felkelésben, s hogy Sopron magyar maradhatott, bizonyosan a bosnyák-albán muszlim felkelők érdeme is. Sopronban minden évben megünneplik az 1921-es soproni népszavazás évfordulóját, de arra már kevesen emlékeznek, hogy egyáltalán a népszavazás lehetőségét nem politikusok csikarták ki az akkori nagyhatalmaktól, hanem egy pár száz fős önkéntes harcos, akiknek jó része bosnyák-albán muszlim önkéntes volt.

Ezeket a hadfiakat is érintette az erővel átalakított új Európa, sokan földönfutóvá váltak, s itt találták meg a Rongyos Gárdában azt az eszmét, melyért képesek voltak akár életüket is áldozni. Sokan a szerb hadseregből szöktek át. Kettesével, hármasával, egyszer pedig egy egész szakasz teljes felszereléssel. Pedig számukra e föld idegen volt. Vérrel pecsételték meg a jogot, hogy itt élhessenek a későbbiekben. Ezek a hadfiak akadályozták meg, hogy az osztrák reguláris hadsereg és a csendőrségük birtokba vegye a trianoni békediktátumban megkapott területeket.

Egész Burgenlandot elfoglalták és kikiáltották a Lajta Bánságot. 1990-ig sajnos ezekről a nagyszerű tettekről kevés szó eshetett, ma is kevesen tudják, hogy kik voltak e hős felkelő katonák. A „rongyosok” ágfalvi csatájának köszönhető, hogy Sopron magyar maradt, mivel ez az ütközet vezetett el a velencei tárgyalásokhoz. Van egy név szerint fennmaradt hősi halottunk is, Ahmednek hívták, s bosnyák származású muszlim volt. Szeptember 5-én halt hősi halált a magyar föld védelmében.

Hasszán bég, egy „kiugrott” hodzsa növendék vezette az albán muszlimokból álló szakaszt. Bátorsága és vakmerőssége mára legendává vált.

A muszlim vallásúak más „egyszerű” harcossal egyetemben megkapták a Prónay verette bronz emlékérmet, melyből háromezer darabot készítettek. Járt hozzá egy „Lajtabánsági Emlékérem Igazolvány” is, mely a viselőjét felhatalmazta az érem hordására. Prónay egy külön felkelőlajstromot is tervezett…

De térjünk vissza Duricshoz, aki meghatározó alakja volt a későbbi hazai muszlim életnek. Ő is ekkor kapta meg az első világháborús kitüntetései mellé a nyugat-magyarországi felkelés szóban forgó bronz emlékérmét.

A magyar állampolgárságot 1927 februárjában szerzi meg, Kecskeméten. Különösnek tűnhet ez, hiszen Budapesten lakott, a Molnár utcában. Ám anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a kecskeméti illeték helyett a budapesti, sokkal magasabb illetéket lerója, valamint a Prónay- és Héjjas-különítményben (a Rongyos Gárdában) sok kecskeméti barátja is lett, akik túlnyomórészt földművesek voltak. A dolgot ő maga így magyarázza meg:

„Jegyzőkönyv: Felvétetett Kecskeméten a város főjegyzői hivatalában 1926. március 2-án. Megjelent Durics Husszein Hilmi budapesti lakos, és előadja a következőket: Kecskemét városához intéztem kérelmet a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezése iránt, azért, mert Budapesten, ahol lakom, óriási összeget kell mint illetéket ebben az ügyben kifizetni, amelyet, bár magamat el tudom tartani, megfizetni nem tudok. Kecskemét városát azért választottam ki, mert fiaival együtt harcoltam Nyugat-Magyarországon, és jó barátaim közöttük vannak. Boszniában 1040 hold földem és házam van, de halálbüntetés várna, ha visszamennék. Ezért óhajtok magyar állampolgár lenni. Tisztelettel kérem kérelmem teljesítését. Jelenleg a székesfővárosnál vagyok alkalmazásban mint javadalmi őr, végleges állásba csak az állampolgárság elnyerése után mehetek.”

Durics Hilmi Husszein önéletrajzot is mellékel a kérelméhez.

A magyarországi iszlám modern kori történelmében alapító-vezető szerepet játszó Durics Hilmi Husszein „effendiből” – aki egy elszegényedett ex-katonatiszt volt – világutazó és több újság címoldalán szereplő „budai nagymufti” vált.

1931. augusztus 20-án a fővárosi Szent István-ünnepségeket a magyarországi muszlimok is megünnepelték (a korabeli tudósításokból értesülve) a Hold utca 19. szám alatt.

Durics Hilmi Husszein itt mondta el megalakult muszlim közössége első nyilvános „szentbeszédét”. Az akkori helyzet jobb megértése végett idéznék:

„Muszlimok! Díszes ünneplő közönség!

Egy évezred előtt, Allahnak, a Hatalmasnak és Könyörületesnek akarata egy nagyszerű fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak.

A bölcs Szent Istvánt, aki megalkotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állotta, mert a nagy király államát az egy Istenre alapította... Ezt az országot, amelynek mi, magyar mohamedánok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az első bölcs királya hagyományaitól. Lefogjuk rázni az emberi rövidlátás és gonoszság által kovácsolt trianoni béklyókat is! Allah szabadságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek. Mi, szláv anyanyelvű, de magyar érzésű muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ősi turán-iráni közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk, életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni. A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét, s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a Sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermeket a szülő ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét, s fel akarják állítani a moszkvai Dedzsel [Antikrisztus] országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat, s az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat. Akár Keletről, akár Nyugatról jön ez a sátáni támadás, az iszlám vétót kiállt! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy megdöntsük a sátán és segédhadai hatalmát, s visszavezessük a népet az istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára.

Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás! Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az iszlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között.

Mi, magyar muzulmánok tisztelettel hajlunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere [prófétája] előtt, s magyar keresztény testvéreinkkel együtt énekeljük: »Hol vagy, István király / Téged magyar kíván / Gyászos öltözetben / Teelőtted sírván!« Ámen.”

Horváth Ádám

barikád.hu