2010-05-23 10:31 barikád.hu

A Jobbik programjának egyik legnagyobb értéke, hogy túllép a négyéves ciklusok bénító keretein, és hozzányúl olyan tabukérdésekhez, amelyek esetében a változtatás halaszthatatlan, mégis, mivel a befektetések gyümölcse csak tíz-húsz év múlva érzékelhető, a langyos lábvízben élő politikum nem vesz tudomást róluk. Ilyen területek egyebek mellett az oktatás, a kultúra és az egészségügy is: eddig egyetlen kormányt sem érdekelt, hogy egy évtizeddel később lesz-e több kiművelt emberfő, múzeum vagy egészséges, dolgozó magyar. Talán az sem véletlen, hogy a szélsőségesen liberális érdekcsoportok valahogy mindig „rátaláltak” ezen ágazatokra… A kérdéses területek közül azonban mégis talán a népességfogyás területén a legsúlyosabb a helyzet, hiszen könnyen belátható: ennek megszüntetése nélkül pár generáció múlva egy nemzeti radikális kurzusnak sem lehet sok esélye.

Furcsa közjáték ért országjárásom során: ahogy híre ment, hogy a Jobbik március 15-én életre hívta Népesedési Munkacsoportját, sorra kaptam a szakanyagokat, biztató leveleket, hívásokat. A legérdekesebb mégis az volt, amikor egy, az az 1890-es évek végén keltezett, írott formában rögzített figyelmeztetés jutott el hozzám: egyes magyar vidékeken, így az Ormánságban már akkor megkongatták a vészharangot, mi szerint az egykézés, a csak egyetlen utód vállalása miatt elkezdődött a mára megállíthatatlannak tűnő fogyás.

Az elmúlt évtizedek egyetlen kormánya sem tett semmit e folyamat megállítása érdekében. Ezért üdvözítő, hogy a radikális változás keresztül kívánja vinni a kármentés lépéseit. Ezek közé tartozik gyakorlati síkon a családi jövedelemadózás és a főállású anyaság intézményének bevezetése, továbbá az anyák munkaerőpiaci esélyeinek javítása. Utóbbi alatt azt érthetjük, hogy nagyon fontos lenne a gyermekeket vállaló édesanyák számára négyórás munkalehetőségek
tömegét biztosítani. Ennek célja, hogy egyetlen magyar nőnek se kelljen választania a gyermek csodája és a megélhetés, megmaradás között.

Természetesen nem csak az elavult családtámogatási rendszert kell átalakítani, hanem szemléletváltásra is szükség van. A hagyományos
magyar értékrendnek megfelelően, ismét a társadalmi megbecsülés középpontjába kell állítani a kommunizmus és örökösei által szétvert család intézményét, a gyermekvédelmet pedig a végletekig szembeállítani a liberális tömegmédiával, anyagilag is jutalmazva azokat, akik az ország számára legfontosabb befektetést vállalják: a gyermeket.

Megkerülhetetlen kérdés: mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyermekvállalás a továbbiakban ne lehessen megélhetési forrás. Ezért olyan törvényt kell hozni, amely a családi pótlékot a harmadik gyermek után adókedvezménnyé alakítja. Tehát aki dolgozik, jóval kevesebbet
adózik, ily módon pedig támogatjuk a nagycsaládokat, amelyekben a tíz év alatti magyar gyermekek jelentős részét nevelik. Aki viszont öt-hat bűnözőt nevel, nem számíthat az állam segítő kezére. Ezt erősíti azon szándék, hogy a segélyek összegének legalább 50%-át szociális kártyára utaljuk.

A népesedésfogyás megállításán túl halaszthatatlan feladat a népesség egészséges területi megoszlásának, a kistelepülések és a tanyavilág fejlesztésének elérése is. Ez elengedhetetlen egyrészt az ott élő százezrek emberhez méltó életkörülményeinek megteremtése érdekében,
másrészt azért, mert az önellátó gazdaságok támogatásával lehetőség nyílhat a sokgyermekes családmodell tömeges elterjesztésére.

A gyermeknevelés társadalmilag hasznos áldozatvállalását pedig nyugdíj-korkedvezménnyel kell elismerni: minden vállalt gyermek után jogosan járna plusz egy vagy két év pihenés. S hogy a gyermekvállalás még vonzóbb legyen, be kell vezetni a szülőtámogatási életjáradékot, amely lehetővé tenné, hogy a felnőtt, már dolgozó gyermek adója bizonyos részével szülei nyugdíját egészíthesse ki. Ily módon az, aki három vagy több gyermeket ad Magyarországnak, méltán számíthat az időskori biztonságra. A számok szintjén ez három, átlagbérért dolgozó gyermek esetén mai áron akár 25-35 ezer forintos nyugdíjkiegészítést is jelenthet, ami mérhető könnyebbséget ad.

Jogosan merülhet fel a kérdés: miből lehet foganatosítani a változásokat? A válasz adja magát és előző értekezéseinkből következik: rengeteg forrás teremthető a családtámogatási rendszer átalakításából, a különösen pazarló segélyezési rendszer felülvizsgálatából, a „potyautasok” kiszűrése által. Bár a népesedés területén történő „befektetések” nem térülnek meg egykét kormányzati ciklus alatt, mégis hatalmas, nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak ahhoz, hogy több generáció múlva is a magyar legyen a domináns nyelv és nép a Kárpát-medencében.

Z. Kárpát Dániel

A cikk megjelent a bar!kád hetilap előző számában.

barikad.hu