Alulírott
Szebb Jenő gárdista ezennel feladom magam. Kérem a rendőrség
illetékeseit, hogy azonnal küldjenek értem egy járőrkocsit, és vigyenek
el engem bilincsben. Ugyan semmiféle bűncselekményt nem követtem el, de
érzem, hogy magamban hordozom a lehetőséget.
Akkor világosodtam meg ez ügyben, midőn a Legfelsőbb Bíróság kedden kifejtette: Az
a tény, hogy a Magyar Gárda rendezvényein nem történt erőszak, nem
zárja ki, hogy ne hordozták volna magukban az erőszakos következmények
lehetőségét.
Részletes, feltáró jellegű vallomást kívánok tenni, tisztelt
törvényszék. Még soha életemben nem törtem be sehová, de beismerem, a
múltkor megálltam egy szaküzlet kirakata előtt, és sóvárogva nézegettem
a plazmatévéket. Nekem olyanom még sosem volt, és bár igaz, hogy
egyszer sem fordult meg a fejemben, miszerint becstelen módon kéne
hozzájutni az említett híradástechnikai termékhez, de ma már tudom,
hogy a lehetőség fennállt. Ott lapult bennem, és én nem vettem észre.
Bármikor megtörténhetett volna, hogy bezúzom egy féltéglával a
kirakatot, elragadok egy plazmatévét, aztán elfutok vele, mint a nyúl.
És ez a tudat iszonyú. Álszent és önbecsapó módon eddig becsületes, jó
magyar embernek hittem magam, és most be kellett látnom, hogy egy
látens bűnözőt melengettem a saját keblemen.
Aztán ott van Fegyverneki bácsi esete. Fegyverneki bácsi egy idős
nyugdíjas, itt lakik a házunkban, a harmadik emeleten. Kicsi
gyerekkorom óta ismerem, mindig tisztelettudóan köszöntem neki, ha
találkoztunk, és meghallgattam, amikor a liftre várva az egészségi
állapotáról, az időjárásról vagy a futballról mesélt. A múltkor is
összefutottam vele a lépcsőházban, épp a pénztárcájában matatott,
amiben ott lehetett az egész havi nyugdíja. A Legfelsőbb Bíróság
irányadó kinyilatkoztatásáig ugyan eszembe sem jutott az az eshetőség,
hogy én Fegyverneki bácsit egy fegyvernek látszó franciakulccsal
leüssem, és elraboljam tőle a nyugdíját, de ma már belátom, hogy eme
erőszakos végkifejlet lehetősége mindvégig fennállt, hiszen valóban
nálam volt a franciakulcs a találkozásunk idején, és ugyan mibe került
volna jól fejbekólintani vele a becsületben megőszült kisöreget, akit
én világéletemben tiszteltem?
Tessenek tehát értem küldeni azt a járőrkocsit, nincs itt már mire
várni, előzzük meg a nagyobb bajt, amíg lehet. A Legfelsőbb Bíróság
sziporkázó logikájú levezetése kapcsán kénytelen vagyok erre a
következtetésre jutni, és amíg ideérnek a hatósági személyek, sötét
foltok után fogok kutatni az önéletrajzomban. Szolgálhat az is
érdekességgel, hiszen magában hordozza a lehetőséget, hogy egyáltalán
nem előre megfontolt szándékú, hanem gondatlanságból elkövetett
gyermeke vagyok a szüleimnek, tehát már a génjeimben hordozom a bűnt,
ezért is kell engem jó messzire elszállítmányozni. Minél távolabb
vagyok a társadalomtól, annál jobb.
Jöjjenek értem minél hamarabb! Ne várjuk meg a nyarat, könyörgöm!
Mert mi lesz akkor, ha júniusban kimegyek majd a strandra, és meglátok
egy igen szemrevaló, kívánatos, bikinit viselő ártatlan hajadont? Ugyan
soha életemben nem erőszakoskodtam nőkkel, ilyesmi a kisagyamban sem
fordult meg, de a Legfelsőbb Bíróság okos iránymutatása alapján
kénytelen vagyok belátni, hogy ez bármikor előfordulhat, elvégre az
erőszakos következmények lehetőségét ott hordozom a fürdőgatyámban, és
mi sem jellemzőbb a megátalkodottságomra, mint hogy a nemi erőszaktevés
célszerszámát, akármerre is megyek, aljas módon mindig magammal viszem.
Higgyék el, engem is meglepett, hogy ennyire cinikus, gátlástalan,
hovatovább brutális kegyetlenségű bűnöző írmagját hordozom magamban, és
ez idáig képtelen voltam kizárni az erőszakos következmények
lehetőségét, hiába is tettettem magam jogkövető, törvénytisztelő
honpolgárnak.
És ha mindez nem lenne elég a hatóságnak, akkor varrják rám a
bíróság megsértésének bűncselekményét is. Ugyan soha életemben nem
mondtam ki, és le sem írtam, hogy a bírói karban bizony utolsó,
mocsadék, korrupt, senkiházi, hazaáruló ázalagok is szerepelnek, de
nincs ember, aki biztosítékot adhatna, hogy ez a jövőben sem fog
megtörténni. Magamban hordozom az erőszakos szavakat, rengeteget
ismerek közülük, itt bujkál mind az agyamban, és a jó Isten mentse meg
a lakosságot attól, hogy ezek a szavak egyszer csak mondatokká álljanak
össze a fejemben, és a legváratlanabb pillanatban kicsússzanak a
számon. Jó hangosan, és másokat megbotránkoztató, sőt, félelemkeltő
módon.
Tessék engem elhurcolni, most azonnal! Higgyék el, mindenkinek jobb
lesz így. Ígérem, nem fogok ellenállást tanúsítani... bár erre nem
mernék megesküdni, hiszen miért pont ennek a lehetőségét ne hordoznám
magamban?
szebbjovo.hu
Kommentáld!